Az erények és a jó élet céljai

Sokszor felmerül a kérdés, hogyan boldoguljunk az életben, miként élhetünk jó életet. Ha számba vesszük az alapvető igényeinket, szükségleteinket, beláthatjuk, hogy élelem, ruházat, lakás nélkül nem optimálisak az életfeltételeink. Hogy napi hányszor és hány fogásos étkezés, milyen drága ruhák, illetve mekkora lakás, ház tekinthető alapszükségletnek, ez függhet a társadalom jellegétől, a földrajzi és kulturális viszonyoktól, valamint az egyéni igényektől is. Emiatt még az sem feltétlen vádolható erkölcstelenséggel, aki luxuskörülmények között él, ha a javak és erőforrások egyenlőtlen elosztásával nem lehetetleníti el a közössége tagjait. De ha például a svédasztalos reggeli javát a korán érkezők felélik, és emiatt többen éhen maradnak, akkor a habzsolók erkölcsileg megróhatók. Ők az igazságosság, mértékletesség hiányában a szolidaritás elmulasztása és az önzés bűnében tekinthetők vétkesnek.
Manapság gyakori, hogy valaki kedvet kap a sportoláshoz, például a futáshoz, és kezdeti lelkesedése során beszerzi magának a legjobb és legdrágább felszerelést, mégsem tudja élvezni a futást. Miért? Valami másra, többre is szükség van! A Robinson Crusoe vagy a Számkivetett c. film történetéből is tudhatjuk, hogy a jólét, a kívánt életszínvonal önmagában még nem elégíti ki minden szükségletünket, hiszen nemcsak anyagi, hanem szellemi életet élő társas, erkölcsi lények is vagyunk. Ez a többlet tükröződik az ember által választott, állandóan finomított életmódban is, ami pontosan tükrözi az értékrendünket. Ha szabadon és felelősségteljesen tudjuk az életünk értelmét megadni, illetve megvalósítani, akkor teljes értékű életet élhetünk, vagyis a jóléten túlmutató jóllét, azaz a jó élet részesei lehetünk. Ennek azonban több feltétele is van. A jó élet harmóniát feltételez, mégpedig az erkölcsileg öntudatos én, a közösség és a természet közötti összhangot. A morális én tehát nemcsak a maga szempontjaira ügyel, hanem környezetére és a szűkebb, illetve tágabb közösségére is.
Úgy is mondhatjuk, hogy az ilyen ember erényes, vagyis jelleme van, ami nélkül a jó és boldog élet elképzelhetetlen. Az emberi jellem azonban nem a születéssel készen kapott személyiségvonás, hanem életünk során alakítandó tulajdonságaink, képességeink összessége. A jellemes egyénre mondjuk, hogy „karakteres” ember, vagyis személyiség, akinek egyedi jelleme van. Ez ugyan állandó alakulásban, fejlődésben van, de eközben a lényegét, alapértékeit megőrzi.
Már a görögök is tudták, hogy a jó képességek és értékek önmagukban még nem teszik az embert jóvá, sokat kell fáradozni ahhoz, hogy a benne rejlő képességek, értékek erénnyé is váljanak. Az értékek gyakorlása, az erkölcsi ideál és a jó megteremtése, önmagunk művelése erények nélkül nem lehetséges. Vagyis ahhoz, hogy kiváló úszó legyél, sok-sok ezer métert kell leúsznod hetente, ráadásul ezt neked kell akarnod ahhoz, hogy az úszás készséggé válhasson. Arisztotelész ennek folytán az erényt olyan lelkialkatnak tekintette, amely eligazít a szélsőségek között és elvezet a helyes középhez, az erkölcsiséget megalapozó helyes döntésekhez. Az erény birtokában tehát érzelmi, értelmi és akarati erőfeszítéseket teszünk az erkölcsi jó gyakorlására, szabadon és felelősségteljesen járunk el önmagunk és embertársaink érdekében.
Az erénynek különböző változatai lehetségesek. Az ókorban már megkülönböztették az ún. kardinális (vagy sarkalatos) erényeket: ezek az igazságosság, a bölcsesség, a mértékletesség és a bátorság. Ezt a keresztény középkorban kiegészítették a hit, a remény és a szeretet, illetve az őszinteség, a hűség erényével. Az újkori gondolkodásban a kötelesség mintegy háttérbe szorította a korábbi erényeket, napjainkban pedig a szolidaritás és a tolerancia került előtérbe. Ezeket más, inkább eszköz jellegű erények egészítik ki, mint például a szorgalom, a közteherviselés, a vitakészség, az optimizmus, a humorérzék és a szerénység. A felsorolásból is kiderül, hogy az adott társadalom elvárásaitól, értékrendjétől is függ, hogy milyen erények jutnak érvényre, de az is megfigyelhető, hogy vannak olyanok is, amelyek végigkísérik az emberiség történetét (például az igazságosság).