Köznapi kifejezésként a „szüksége van valamire” értelemben használjuk, és valamilyen hiány érzésével áll összefüggésben. Az ókori görögök szerint az istenektől éppen a szükségletek különböztetik meg az embereket, ugyanis az isteneknek mindenük megvan, szemben az emberekkel, akik csak akkor lehetnek boldogok, ha kielégítik a szükségleteiket. Egyes gondolkodók (pl. a cinikusok) a szükségletek korlátozását, megvetését szorgalmazták, mások elismerik a létjogosultságukat. Az ipari forradalom pártolói a fejlődés eszközének, generálójának tartották a szükségleteket. Ezzel szemben érvelt pl. Rousseau, aki a szükségleteket a társadalmat megkárosító erőknek tekintette. A modern kor alapvetően nélkülözhetetlennek tartja a szükségleteket, egyúttal igyekezett megragadni azok változatos és változó jellegét. Az alapszükségletek (pl. tiszta levegő, víz, táplálék, lakás) az élet és halál, a másodlagosak (pl. biztonság, szabadidő) pedig az egészség és betegség érvényesülésének kereteit szabják meg. A szükségletek emellett kifejezhetik valamelyik társadalmi osztályhoz tartozást is. Sajátos esete nyilvánul meg ennek a tüntető fogyasztásban, amikor valamit azért szerez meg valaki, hogy jelezze, ezt is megengedheti magának, miközben magára az adott tárgyra lényegében nincs szüksége.