A kapcsolatok etikája

Gondold csak végig, hány emberrel kerülsz kapcsolatba nap mint nap, s mennyire sokfélék is e kapcsolatok! Reggel a családtagokkal, később az iskola- és osztálytársakkal, délután az edzőtársakkal, barátokkal találkozol, illetve működsz együtt. Őket mind jól ismered, de sok olyan emberrel hoz össze a sors, akiket csak egyszer látsz az életben.
Mivel társas lények vagyunk, fennmaradásunk és boldogulásunk záloga az együttműködés, ezért a különböző szintű közösségekben más és másfajta kapcsolatokat teremtünk: a bizalmas, kizárólagos (szülői, testvéri, baráti, szerelmi) kapcsolatoktól a nyilvános, nyitott (sport-, munkatársi, politikai stb.) kapcsolatokig. Ezek egy része állandó jellegű, mások rendszertelenek, alkalomszerűek. Megkülönböztethetjük a közösségi viszonyainkat olyan szempontból is, hogy a másikkal konkrét cél érdekében lépünk társas interakcióba (kapcsolatba), például az iskolabajnokságra összeállítunk egy röplabdacsapatot; vagy pedig a kapcsolatot önmagában tartjuk fontosnak, például házasság, család, barátság esetében.
De nemcsak ember és ember között, hanem ember és állat, ember és természet (környezet) között is kiépülhetnek kapcsolatok. Biztosan találkoztál már olyan emberrel, aki a kutyájával legalább olyan jól megérteti magát, mint a környezetével. Vagy a kertjét építgető, szépítgető kertész még beszélget is a növényeivel.
Mik lehetnek egy tartós és személyes kapcsolat legfőbb jellemzői? Ezek az együttműködésen alapulnak, ezért fontos, hogy mindkét fél aktívan, tudatosan és folyamatosan vegye ki a részét a kapcsolatból, aminek az a feltétele, hogy őszintén, becsületesen, megbízhatóan és nyíltan közeledjenek egymáshoz. Fontos tudnunk, hogy a másikra sohasem tekinthetünk eszközként, egy termékeny kapcsolat sohasem járhat a másik kihasználásával. A személyes kapcsolatok ugyanis általában mélyek és intimitáson alapulnak. Mélységen azt értjük, hogy az életünkben milyen mértékben játszik szerepet, intimitáson pedig azt, milyen mélyen szeretnénk a másik életének részesévé válni anélkül, hogy ezzel az identitását sértenénk.
Minden kapcsolat a szeretet, a bizalom, a tisztelet (megbecsülés) és a megértés (megismerés) együttes követelményére épül, s ha közülük bármelyik sérül, feszültség alakul ki a felek között, ami elidegenedéshez vagy akár a kapcsolat felbomlásához vezethet. Mind önmagunk, mind a másik iránti bizalom és szeretet elengedhetetlen feltétele a közös célok, elvárások kijelölésének és megvalósításának. Emellett tudnunk kell méltányolni a másik érzéseit, vágyait, céljait, tisztelni a másikban rejlő értékeket (személyét, jellemét, teljesítményét).
A társadalomban az én attól függően, hogy milyen interakcióban vesz részt, különböző társadalmi szerepeket tölt be. A családi életben te gyermekként veszel részt, az iskolában diákként, amikor röplabdáztok, te vagy a csapatkapitány, a boltban pedig vásárlóként vagy jelen. Ezekben a szerephelyzetekben bizonyos mintákat és értékeket képviselsz, vagyis tudod, milyen elvárásoknak kell megfelelned. Például csapatkapitányként azt várják el tőled, hogy társaid irányításával a legjobbat hozd ki a meccsből, viszont nem kell foglalkoznod a jegyszedéssel, portási feladatok ellátásával. Bizonyos szerepeket születésedtől kezdve nyersz el (például gyermek vagy), másokat viszont úgy kell kivívnod magadnak (például a csapatkapitányságot). Egy ember többféle szerepet is betölthet, hol az egyiket, hol a másikat húzza elő a szereprepertoárból, ezért tudnia kell helyesen dönteni, az adott helyzethez illőt megvalósítani. Mivel közösségünk különböző elvárásokat támaszt velünk szemben, így előfordulhat, hogy szerepkonfliktusba keveredünk: például egyszerre kell megfelelnünk a család és a barátok elvárásainak. Kapcsolatainkban aktív és passzív szereplőként egyaránt részt veszünk, de minden helyzetben tudnunk kell a másikkal szemben felelősen viselkedni, hisz csak így törekedhetünk az elérhető legnagyobb jóra, csak így valósíthatjuk meg az én és a másik közti harmóniát, ami nélkül se bizalmi viszony, se hathatós együttműködés nincs.