Luxemburgi Zsigmond uralkodása (1387–1437)

Aki a Zsigmond Király Főiskolára jelentkezik, nem is tudja: a főiskola arról az uralkodóról kapta a nevét, aki Óbudán alapított egyetemet 1395-ben. Az új főváros, Buda a magyar király és német császár székhelyeként nemzetközi csúcstalálkozóknak adott otthont, és néhány évtizedre Európa központjává vált.
Luxemburgi Zsigmond, a német-római császár fia feleségül vette Nagy Lajos lányát, a magyar királynőt, Máriát. Egy bárói liga az Anjou család utolsó férfi tagját hívta meg a trónra, de őt az ellentábor meggyilkolta, mire az Anjou-párt Máriát börtönözte be. A polgárháborús helyzetnek 1387-ben Zsigmond királlyá koronázása vetett véget. A király kénytelen volt a győztes bárói liga kénye-kedve szerint kormányozni, miközben a királyi birtokok és várak felét eladományozta. Tíz évvel később megpróbálta saját híveit, Stiborici Stibort és Ozorai Pipót magas tisztségekbe emelni. A liga válasza gyors volt: Zsigmondot elfogták és börtönbe zárták. Csak a Garai–Cillei bárói családok szövetségével tudta 1405-ben hatalmát visszaszerezni.
Híveinek a Sárkány-rendet adományozta. Hadainak vezetését megbízható kapitányokra bízta, így uralmát ettől fogva semmi sem veszélyeztette. Támogatta a köznemesség és a városi polgárság erősödését, de uralkodása idején alakult ki egy képzett értelmiségi réteg is.
Még nem volt ura az országnak, amikor Magyarország déli határánál új fenyegetéssel kellett szembenéznie: a terjeszkedő oszmán birodalommal. A Délvidéket és a Temesközt fosztogató szpáhik egész falvak lakosságát hurcolták el. Szerbia 1389-ben török hűbéres lett. Zsigmond 1396-ban nemzetközi lovagsereget szervezett egy török elleni keresztes hadjáratra. Az angol, francia és német lovagok nem ismerték a török harcmodort, így a janicsárok ellenséges tüzében és a török lovassággal szemben elvesztették a csatát. A nikápolyi vereség után Zsigmond rádöbbent arra, hogy fel kell készülnie Magyarország védelmére.
1397-ben elrendelte, hogy a nemeseknek minden 20 jobbágytelek után egy lovas íjász katonát kell felszerelniük. Zsoldossereg szervezéséhez nagy összegekért sokszor zálogba adta Lengyelországnak a szepességi városokat és az ezüstpénzt is rontotta. A törökök átmeneti meggyengülését arra használta ki, hogy védelmi rendszert, végvárakat építsen az Adriai-tengertől az Al-Dunáig. Ennek fő erősségét, Nándorfehérvárt a szerb uralkodó engedte át Zsigmondnak, de a másik erődítményt, Galambócot a török kezére játszották. A török betörések folytatódtak. A Délvidék elhagyott magyar falvaiba szerbek vándoroltak be, Velence pedig végleg elragadta Dalmáciát.
Zsigmond, ha hadvezérként nem is, európai diplomataként nagy sikereket aratott. 1410-ben német királlyá, majd cseh királlyá, végül 1433-ban német-római császárrá választották. Ezzel a nemzetközi tekintéllyel és hatalommal avatkozott be a nyugati egyházszakadással kapcsolatos konfliktusba, és mondatta le trónjáról a két egymással vetélkedő, avignoni és római pápát a konstanzi zsinaton. A százéves háborúban közvetíteni próbált a francia és az angol király között. A zsinaton a papság nyomására máglyára küldte Husz Jánost, aki a vagyon nélküli egyházat, a papság erkölcsi életének javítását és az egyház hittételeinek megreformálását hirdette. Miután Husz János követői, a husziták fegyvert ragadtak, hosszú háború kezdődött Csehországban.
Zsigmond idején szabad királyi városi jogokat kapott Buda, Nagyszombat, Pozsony, Kassa, Eperjes, Bártfa és Sopron. Az ország bányatermékeket, bort, szarvasmarhát exportált és textilárukat, fűszerek hozott be. Magas színvonalra fejlődött a magyar ötvösség. Megszaporodott a mezővárosok száma is. A városfal nélküli, ezért nagyobb területű, jobbágyok lakta mezővárosok heti vásárokat tartottak, ezek mellé ipar is települt. Hatalmas építkezések kezdődtek Budán, ahol a király a Friss palotával bővítette a várat. Itt tárgyalt Zsigmond a bizánci császárral is a török elleni segítség ügyében. A rövid életű óbudai egyetem helyett, melyet egy 3 milliós ország nem tudott fenntartani, a magyar diákok később Bolognát és Padovát látogatták.