Ady Endre pályaképe, költői indulása, ars poeticája

Bizonyára tudod, hogy a honfoglaló magyarok többsége 896-ban a Vereckei-hágón keresztül érkezett a Kárpát-medencébe. A hágó nemcsak a magyar történelemben, hanem a magyar irodalomban is híressé vált. Ady Endre Új versek című kötetének nyitó költeménye, a Góg és Magóg fia vagyok én kezdetű vers második versszaka így hangzik: „Verecke híres útján jöttem én, Fülembe még ősmagyar dal rivall, Szabad-e Dévénynél betörnöm Új időknek új dalaival?” A Vereckével szimbolizált ősi kultúrával szemben Dévény az új, nyugati kultúrára utal: Dévény városánál lépett be a Duna a korabeli Magyarország területére. Ady egyszerre vallotta tehát a hagyomány örökösének és megújítójának magát. Ismerkedjünk meg e korszakos jelentőségű költő pályakezdésével és ars poeticájával!
Akár a néphit szerinti táltosok, Ady is hat ujjal született. Kiválasztottnak tudta és hirdette magát. Szülőháza az erdélyi Szilágyságban, Érmindszenten található. A középiskolát Nagykárolyban és Zilahon végezte. Ekkor már verseket írt, tanulás helyett azonban inkább éjszakai mulatozással töltötte az idejét. Érettségi után, 1896-ban a debreceni jogakadémiára iratkozott be, de tanulmányait abbahagyta, mivel eldorbézolta a szüleitől kapott pénzt. 1898-ban így mentegetőzött édesanyjának: „Én teljesen az irodalomnak szentelem az életemet.” Újságíróként helyezkedett el Debrecenben, ahol 1899-ben megjelent az első verseskötete. Még ugyanebben az évben a Nagyváradi Napló munkatársa lett. 1903-ban Nagyváradon jelent meg második verseskötete, a Még egyszer. Ezek a kötetek még nem a közismert Ady hangján szóltak. Ady korai költészete inkább kora népies dalköltészetéhez igazodott, mintsem hogy megújította volna a magyar lírát. A publicisztikája ebben az időszakban jelentősebb volt a költészeténél. A felfokozott írói öntudat, a merész asszociációk a prózájában jelentkeztek először. 1903-ban Nagyváradon megismerkedett Diósyné Brüll Adéllal, későbbi nagy szerelmével, akit verseiben Lédának nevezett. Léda ismertette meg vele Párizst és a modern irodalmat. Ettől kezdve Ady költészete új távlatot kapott. 1906-ban jelent meg első igazi adys verseskötete, az Új versek, 1907-ben pedig a Vér és arany. A két verseskötet a konzervatív irodalom köreiben óriási felháborodást keltett. Ady költői öntudatát gőgnek, szerelmi líráját erkölcstelennek, szimbolizmusát érthetetlennek, magyarságverseit hazafiatlannak találták. Ám Adynak pártfogói is voltak. 1908-ban ott találjuk őt a Nyugat táborában és A Holnap körében. A Holnap fiatal költők, többek között Juhász Gyula és Babits Mihály antológiája volt, akik Adyt tekintették az új magyar irodalom vezéralakjának. Az 1908-ban Nagyváradon megjelent verseskötetet a konzervatív irodalom képviselői hadüzenetnek tartották. Herczeg Ferenc, a konzervatív irodalom vezéralakja lesújtó kritikát írt a Holnaposokról, azzal vádolva őket, hogy Adyba kapaszkodva törnek irodalmi babérokra. Ezzel sikerült társai ellen fordítania Adyt, aki Herczeg Ferenc Új Idők című hetilapjában saját írótársait támadta meg: „Nincs közöm az úgynevezett magyar modernekhez, s az én állítólagos irodalmi lázadásom nem is lázadás. Ravasz, kicsi emberek belém kapaszkodhatnak, mert türelmes vagyok…” Nemsokára azonban visszakozott, a Holnap-vita pedig lezárult.
Ady kiválasztottnak tudta és hirdette magát, küldetéstudata meghatározta a költészetét. Ez a romantikától örökölt vátesz szerep jellemzi a legjelentősebb ars poeticáját, a Hunn, új legendát is: „Én voltam Úr, a Vers csak cifra szolga, Hulltommal hullni: ez a szolga dolga, Ha a Nagyúr sírja szolgákat követel.” Ez a klasszikus modernségre még jellemző költőszerep a késő modern korban idejétmúlttá vált. A szimbolizmussal kezdődő és az 1910-es évekig tartó klasszikus modernség irodalmi korszakát az 1920-as évektől a későmodernség váltotta fel. A későmodernség korszakát már új világ- és személyiségtapasztalat jellemezte. A mai irodalom képviselője, a fiatal erdélyi költő, Orbán János Dénes egyik verse Ady Új versek című kötetének nyitóversét megidézve ezt a tapasztalatot fogalmazta meg: „Verecke híres útján zöld Trabanttal, alig ötvennel kavarom a port. Rivall a rádióból az újmagyar dal, az ólmos benzin füstje áthatolt a zárt ablakon. Hát így, akaratlan, fakadt a könny a Kárpátok alatt.” Eszerint a mai magyar líra követi ugyan Ady modernségét, ám a küldetéstudat lefoszlott róla.