A Nyugat

Mi jut eszedbe arról a szóról, hogy nyugat? Először talán az égtáj, majd valószínűleg Nyugat-Európa. Az utóbbi nemcsak földrajzi egységet jelent, hanem olyan civilizációs környezetet is, amelyhez Magyarország már az államalapítással csatlakozott. A latin írásbeliség, a nyugati egyház, a nyugati államberendezkedés döntő szerepet játszott hazánk történelmében. Magyarország számára mindig is a társadalmi és kulturális megújulás feltétele volt a nyugati orientáció. Részben ez tette lehetővé a XIX. század második felében az ország modernizációját. A század végére Budapest nyugati típusú világvárossá vált. A honfoglalás ezeréves évfordulóján adták át az európai kontinens első metróját, a millenniumi földalatti vasutat, a mai 1-es metrót. Ekkor épült az Országház, a Halászbástya és a Műcsarnok.
Az irodalomban is jelentkeztek a megújulási törekvések, de ezek kezdetben ellenállásba ütköztek. Az irodalom hivatalos fóruma, a Kisfaludy Társaság a konzervatív, népnemzeti felfogást képviselte. A modern írók új folyóiratokat alapítottak, ezek közül a század végén Kiss József költő A Hét című irodalmi lapja vált a legjelentősebbé. Ebben jelentkeztek először Magyarországon az új stílusirányzatok: a szimbolizmus, az impresszionizmus és a naturalizmus. Írói között ott találhatjuk Krúdy Gyulát is. 1893-tól a Budapesti Tudományegyetemen tanított Négyesy László. Legendássá vált önképzőkörein, a Négyesy-stílusgyakorlatokon olyan költők nőttek fel, mint Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, Juhász Gyula és Karinthy Frigyes. 1905-től jelentkezett a Figyelő című folyóirat, amelynek a magyar irodalmi életben nemsokára kiemelkedő szerepet játszó Osvát Ernő volt a szerkesztője.
Három év múlva Osvátot ott találjuk a Nyugat szerkesztői között, amely 1908-tól 1941-ig a magyar irodalom vezető folyóirata volt. A folyóirat nem maradhatott volna fenn anyagi támogatás nélkül. Legfőbb mecénása báró Hatvany Lajos volt, aki emellett számos írót rendszeresen kisegített a bajból, többek között Adyt is. A folyóirat főszerkesztője Veigelsberg Hugó lett, aki az Ignotus írói nevet viselte. A latin eredetű név jelentése: ismeretlen, idegen. Ignotus saját névválasztása jól tükrözi a folyóirat törekvését is: a Nyugat a szélesebb olvasóközönség számára az addig ismeretlen, modern nyugati és magyar irodalmat képviselte. A címlapra Beck Ö. Fülöp szobrászművész Mikes-emlékérme került. Ez lett a Nyugat emblémája. Ignotus legfőbb szerkesztői elve a szellemi függetlenség, az irodalmi liberalizmus volt. A tényleges szerkesztői munkát Osvát Ernő végezte. Az írások elbírálásakor egyetlen kritérium létezett számára: a tehetség és az eredetiség. Az ekkor már nagy költőnek számító Ady verseit is visszadobta, ha nem találta őket elég jónak. Osvát sok új, ma már közismert írót fedezett fel: Babitsot, Móricz Zsigmondot, Németh Lászlót, Illyés Gyulát. Folyton új, fiatal írókat szervezett a Nyugat köré, ám ezzel kihívta a mecénás, Hatvany haragját. Hatvany a régi, már befutott írógárdával szerette volna továbbvinni a lapot. Osvát ezt mereven elutasította. A vita párbajjal végződött. A Nyugat első nemzedékének írói közül Ady kivételével a legtöbben – így Babits, Kosztolányi, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Karinthy és Móricz is – Osvát mellé álltak. A második nemzedék írói, például Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, Márai Sándor és Tamási Áron, továbbvitték a folyóirat szellemiségét és színvonalát. A szerkesztést Osvát halála után, 1929-ben Babits vette át. Ekkor jelentkezett a Nyugat harmadik nemzedéke, köztük Weöres Sándor, Radnóti Miklós, Ottlik Géza és Szerb Antal. 1941-ben Babits halálával a Nyugat megszűnt, de Illyés Gyula még ugyanabban az évben újraindította Magyar Csillag néven. A folyóiratnak csak a címe változott meg, a címlapja és a szellemisége ugyanaz maradt. Ezt a szellemiséget szüntette meg Magyarország német megszállása. A Magyar Csillag, a Nyugat méltó utóda 1944-ben jelent meg utoljára.
Ha hallod ezt a szót: Nyugat, most már valószínűleg eszedbe fog jutni a XX. század első felének legrangosabb irodalmi folyóirata is. Tudni fogod, hogy a köréhez tartozó írók olyan iránytűt találtak maguknak, amely a modern, folyton megújuló kultúra felé mutat.