Az angol polgárháború. A parlamentáris monarchia kialakulása

Fej vagy írás? Sokszor fordulunk ehhez a régi játékhoz, a sorsra bízva a választást. Legyen az útelágazás vagy döntés életünk kisebb eseményeiben. Esetünkben ennél azért sokkal súlyosabb volt a tét.
Épphogy átléptünk a XVII. századba. I. Erzsébet erős, Európában már jelentős hatalomnak számító országot hagyott hátra. A sors fintora, hogy a gyermektelen királynő koronája az általa kivégeztetett skót rivális, Stuart (ejtsd: sztyuárt) Mária utódaira szállt.
Az a kiegyensúlyozott kapcsolat, amely Erzsébet és a kialakuló tőkés társadalom között megvolt, a Stuartok (ejtsd: sztyuártok) alatt megbomlott. Az egyik oldal a királyság és lekötelezettjei: a születési arisztokrácia és az udvaroncok hada. A király kegydíjakkal, ajándékokkal, monopóliumokkal kötötte magához őket. A másik oldalon az angol társadalom többi része állt, gentryk, polgárok, parasztok, akiket az uralkodó önkényesen kivetett adókkal sújtott, hogy abból fedezze kiadásait. A parlament alsóháza a társadalom nevében egyre élesebben támadta a korrupt, élősdi államot. A szembenállás vallási formában is kifejeződött. A megerősödött puritanizmus támadta az anglikán egyházat, mely a királyság támasza volt. Az első összeütközésre az uralkodó és a parlament között 1628-ban került sor. A képviselők a Jogok kérvényében fogalmazták meg sérelmeiket és követeléseiket. Válaszul I. Károly bezáratta a gyűlést, a hangadókat lecsukatta, majd 11 évig rendeletekkel kormányzott.
A következő konfliktusra a király és a skótok közt kirobbant háború miatt került sor. Károly a kálvinista Skóciára is rá akarta erőltetni az anglikán egyházat, ami nyílt lázadáshoz vezetett. A háborúhoz pedig három dolog kell: pénz, pénz és még több pénz. Az 1640-ben kényszerből összehívott alsóház az adók megszavazása helyett újra a követeléseivel állt elő. A király azonban két hét után feloszlatta az ülést, ezért nevezzük ezt „rövid parlamentnek”. A pénzhiány miatt néhány hónap múlva újra összehívott parlament törvényben rögzítette: a király a testület gyűlését nem zárhatja be. Patthelyzet alakult ki, amely fegyveres összecsapásba torkollott. London a képviselők mögé állt. Elkezdődött a polgárháború, mely 1642 és 1649 között zajlott.
A király gavallérjai és a parlament kerekfejűi között elhúzódott a harc. A fordulatot a radikális Oliver Cromwell hozta: átszervezte hadseregét és legyőzte Károlyt. A király a skótokhoz menekült, ők azonban jó pénzért kiadták a londoni parlamentnek. Cromwell, tartva attól, hogy a képviselők egy része kiegyezik a királlyal, Londonba vonult és elfogatta a hangadókat. Károlyt a csonka parlamenttel elítéltette, és fejét vétette. Először esett meg, hogy alattvalók ítélkeztek zsarnoknak tartott uralkodójuk felett.
Új korszak kezdődött. Egy ideig még működött a csonka parlament, majd Cromwell új választásokat tartott. Csak az ő jelöltjei lehettek képviselők, de még ez a testület, az úgynevezett „szentek parlamentje” is korlátozni akarta hatalmát, ezért saját védnöksége alá helyezte Angliát. Törvényhozó testület nélkül, hadseregére, a híres „vasbordájúakra” támaszkodva kormányzott. Szabadság helyett diktatúra, bár eredményei lenyűgözőek. Cromwell elfoglalta Skóciát és Írországot, legyőzte a tengeren a rivális Hollandiát, megteremtette a Brit Birodalom alapjait. Szerinted lényeges a személyiség szerepe a történelemben? Elmondhatjuk: igen. A diktatúra csak Cromwell életében maradhatott fenn, halála után az új parlament visszahívta a Stuartokat. Restaurálták a királyságot, bár mindkét fél másképp gondolta ezt. II. Jakab apja uralmát igyekezett helyreállítani a katolicizmus jegyében, a parlament viszont az addig elért eredményeket akarta fenntartani.
Az újabb konfliktus nem is maradhatott el. A tömegektől támogatott parlament új jelöltet hívott a trónra. Jakab veje, a holland helytartó, III. (Orániai) Vilmos a Jognyilatkozatban megfogalmazott feltételeket elfogadva, vérontás nélkül került a trónra. Megszületett az új államforma, az alkotmányos monarchia, ahol „a király uralkodik, de nem kormányoz”.
Fej vagy írás? Így kezdtük, de többről volt szó, mint vakszerencséről: a középkorban gyökerező abszolút királyi hatalom és a modern demokrácia felé mutató joggyakorlás küzdelméről.