Az Aranybulla és a tatárjárás

Ha elveszted valamelyik okmányodat, az okmányirodában kell pótolnod. A XIII. század Magyarországán a hiteles helyeken kezdtek ilyen hivatalos iratokat kiállítani. A fejlődés közelebb vitte az országot Európához, az Árpádok királyi hatalma ekkor érkezett csúcspontjára.
Miközben Csehország német hűbéri függésbe került, Lengyel- és Oroszország széttagolódott, Szerbia és Bulgária Bizánccal harcolt, Magyarország közép-európai nagyhatalommá vált. A bizánci udvarban nevelkedett III. Béla 1172-ben lépett trónra, és 25 éves uralkodása alatt visszahódította Bizánctól Dalmáciát, Bosznia pedig magyar hűbéres lett. A királyi jövedelmek a harmadik legmagasabbak voltak Európában. Új bevételei főleg a kötelező pénzbeváltásból származtak (3 régi érméért 2 újat kaptak), de jelentős volt a regálék után, a királyi jogon értékesített só árából és a különböző vámokból befolyó összeg is. Az írásbeliség egyre jobban terjedt, az állandó királyi kancellária ontotta az okleveleket.
A gazdaság fellendítésére a király befogadta a hospeseket, a külföldi vendégeket, akik adómentességet, külön jogokat, kedvezményeket kaptak. Franciák, olaszok, vallonok érkeztek, a szászok területeket kaptak Erdélyben és a Felvidéken. Kelet felől besenyők, jászok és kunok érkeztek, Erdély lakatlan erdőségeibe a Balkán felől nomád állattartó románok szivárogtak be. A meghódított területeken horvátok, szlavónok, szlávok éltek.
III. Béla fia, II. András az „új intézkedések“ politikája értelmében óriási birtokadományozásba kezdett. Az ajándékok azonban nem jártak hűbéri függéssel. A csökkenő bevételek miatt András növelte a királyi jogon szedett adókat, a regálékat. A sóházakat és pénzverőkamarákat mohamedánoknak és zsidóknak adta bérbe, magas vámokat vetett ki. A hatalomból kiszorított főurak egy összeesküvés során meggyilkolták a német királynét. Az eladományozott vármegyékkel együtt azok lakói is kikerültek a király fennhatósága alól. Emiatt a királyt szolgáló szabad birtokosok, a szerviensek függetlenségüket, a várjobbágyok pedig személyes szabadságukat féltették a nagybirtokos báróktól. 1222-ben az Aranybulla kiadására kényszerítették a királyt. Az okirat korlátozta a birtokadományozások mértékét, megtiltotta az idegenek magas tisztségre emelését. A szerviensek adómentességet és jogi védelmet kaptak. Nem voltak kötelesek külhoni háborúba vonulni a királlyal, az ellenállási záradék pedig a főurak jogává tette a dacolást a királlyal szemben. Az Aranybulla rendelkezései a nemesség sarkalatos jogaivá váltak.
Az 1235-ben apját a trónon követő IV. Béla a királyi hatalom megerősítését tűzte ki célul. Visszavette az apja által elajándékozott birtokokat, ezzel a nagyurak többségét maga ellen fordította. Uralkodása a mongol birodalom létrejöttének idejére esett. A mongolok lerohanták Kínát, Perzsiát, a bagdadi kalifátust, majd Batu kán megindult nyugat felé. A volgai bolgárok és volgai magyarok elpusztítása után 1240-ben Kijev elesett, az orosz fejedelemségek mongol uralom alá kerültek. IV. Béla lezáratta a Kárpátok hágóit és behívta a kunokat, akik azonban vezérük megölése után elhagyták az országot. 1241 tavaszán a tatárok Lengyelországon és Erdélyen keresztül betörtek Magyarországra. A Sajó melletti Muhinál körbekerítették, majd szétverték a szekérvár védelmébe húzódott magyar fősereget. Béla király menekülni volt kénytelen, és csak Dalmáciában, Trau szigetén talált menedéket. A tatárok feldúlták az országot, egyedül a Dunántúl kővárai álltak ellen nekik. A tatárok utódlási harcai miatt Batu 1242-ben elhagyta seregeivel az országot.
IV. Béla nem kapott külföldről segítséget, mégis határozottan látott neki a „második honalapításhoz”. Birtokokat adományozott, de cserébe a megadományozottnak kővárat kellett építenie. Páncélos és íjász hadosztályokat szervezett, növelte a fallal megerősített városok számát. Megindította Pest és Buda fejlődését. A kunokat újra behívta és letelepítette. Megerősítette kapcsolatait a keleti országokkal: lányait lengyel és orosz fejedelmekhez adta. Az ország talpra állt.