Államalapító Szent Istvántól államgyarapító Lászlóig és Kálmánig

Ma Magyarországon a két leggyakoribb férfinév az István és a László. Nem véletlenül, hiszen első és kilencedik királyunk olyan hatással volt az ország történelmére, hogy magának a névnek a viselése is szerencsét hoz tulajdonosának.
A magyarok hazára leltek a Kárpát-medencében. A törzsszövetség harcosai zsákmányszerző, „kalandozó” hadjáratokat indítottak a keleti frank és itáliai területek ellen. A visszacsapó íjjal felszerelt, kengyelt és nyerget használó magyaroknak a könnyűfegyverzetű nyugati seregek könnyű ellenfelek voltak. A magyar harcmodort azonban gyorsan kiismerték. A német császár páncélos lovassága 955-ben Augsburg mellett, Lech-mezőn vereséget mért a magyarokra. 970-ben a hadjáratok Bizánc ellen is kudarccal végződtek.
Géza fejedelem ismerte fel, hogy Magyarország két nagyhatalom, Bizánc és a Német-római Császárság célkeresztjébe került, és a felmorzsolódást is kockáztatja, ha nem dönt valamelyikük mellett. 973-ban követeket küldött I. Ottó német császárhoz Quedlinburgba /ejtsd: KVEDLINBURG/, és hittérítőket kért. A magyarok a nyugati kereszténységet vették fel. Papok és lovagok érkeztek, Géza hozzákezdett a törzsfőkkel való véres leszámoláshoz. Halála előtt, 997-ben, az ősi magyar szokással ellentétben határozta meg a trónöröklést. Nem az Árpád-ház legidősebb férfi tagja, hanem elsőszülött fia követte őt. Így került a fejedelmi székbe Vajk, keresztény nevén István.
Koppány, aki az ősi jog szerint követelte a hatalmat, fellázadt ellene. István német lovagok támogatásával győzelmet aratott, Koppány testét pedig felnégyelve egy-egy vár kapujára tűzette ki. Istvánt az egyesítő törekvésekben a pápa és a császár is támogatta, ezért küldtek neki koronát és lándzsát. A koronázásra 1001. január 1-jén Esztergomban került sor. Az új rend új közigazgatást is jelentett. István felszentelt papként és királyként megszervezte egyházát. 10 egyházmegyét hozott létre, az esztergomi kezdettől fogva érsekség is volt. Nagy birtokokat adományozott az egyháznak. A térítést külföldről érkezett papok, mint Szent Gellért és Asztrik vezették. A királyi várakhoz tartozó várbirtokok adták az uralkodó fő bevételét. A várak élén a várispán állt, katonái a várjobbágyok voltak. Összefüggő területekként jöttek létre a vármegyék, melyeket a megyés ispánok kormányoztak. A királyi udvar állandó székhely hiányában várról várra vándorolt. István a törvények előkészítésébe bevonta a királyi tanácsot is, melyben a király helyettese, a nádorispán és az esztergomi érsek is helyet kapott.
István bevezette a tizedet, üldözte a pogány istentiszteletet, templomépítésekről és a templomok fenntartásáról rendelkezett. Törvénykönyvei a büntetéseknél tükrözték a kor szokásait, a testcsonkítást, az akasztást, de módot adtak a pénzzel való megváltásra is. Sok bűn büntetését az egyháznak engedte át.
István fia, Imre herceg meghalt. A király egyik unokaöcsét, Vazult nem tartotta alkalmasnak az uralkodásra, sőt egy merényletkísérlet miatt meg is vakíttatta őt. Választása egy másik unokaöccsére, a velencei Orseolo Péterre esett, aki idegenekkel kormányzott és az országot felajánlotta hűbérként a német császárnak. Orseolo Péter elűzése és egy pogánylázadás után Vazul fiai, András és Béla osztoztak a hatalmon. A trónviszályok idején a német császár többször is megpróbálta az országot meghódítani, de nem járt sikerrel. I. Géza Bizáncból kért koronát, ez vált a magyar államot jelképező Szent Koronává.
A császár és a pápa között kitört invesztitúraharc idején, 1077-ben trónra került Szent László kérte István király szentté avatását. I. László elismerte a pápaságot, de nem fogadta el a pápai függőséget. I. László, kihasználva a császár és a pápa viszályát, meghódította Horvátországot, legyőzte a besenyőket és a kunokat. A viszályok ideje után László szigorú törvényekkel állította helyre a meglazult rendet, csonkítással és halállal büntette a lopást, letelepedésre kényszerítette az országban kóborló szabadokat. I. László halála után, 1095-ben az eredetileg papi pályára készülő Könyves Kálmán folytatta a törvénykezést. Meghódította Dalmáciát, a Tengermellék városait. Horvátország élére bán került, a királyi hatalom megszilárdult.