Népünk története az őshazától a honfoglalásig

Magyarország kis ország, alig tízmillió lakossal. De mégis: a világ 7000 nyelvéből a magyar az előkelő 62. helyen áll a beszélők száma szerint. Világszerte 15 milliónyian beszélik, már vagy 3000 éve. Írott források nélkül csak a segédtudományok, köztük a régészet, a nyelvtudomány és a néprajztudomány derítheti ki a magyarság kialakulását és őshazáját, őstörténetét.
Az Urál hegység és az Ob folyó mellett élő uráli népek, a mai manysik, hantik a tudomány szerint a magyarok nyelvrokonai. Ők így számolnak: kat, hurum, nyatö, vet, hut, husz. Ismerős? Őseink halászó-vadászó életmódjára az uráli szavakból, mint hal, háló, íj, nyíl, nyúl következtetünk. Az Ural nyugati oldalán élő népek, a finnek és észtek ősei a Baltikum felé vándoroltak, míg az ugorok az Irtis, Tobol, Isim folyók környékén telepedtek le. Itt ismerték meg Kr. e. 2000 körül az ősiráni népektől a termelő és lovas életmódot, ezekre iráni eredetű szavaink, például a méz, tej, fejni, tehén utalnak. Ezer évvel később az ugorok is kettéváltak, a délre vándorlók közül kivált a magyar nép, és kialakult a magyar nyelv.
Őseink az Uráltól délre fekvő ligetes sztyeppén nomád állattartó életmódra tértek át. Tavasszal és nyáron a folyók mellett észak felé akár 500 km-t is megtéve legeltették juhaikat vagy marháikat. Augusztusban, a téli szállásukra visszaúton, jól védhető, folyóparti nádasokhoz érkeztek, ahol átvészelhették a fagyokat. A sztyeppei életmód során alakult ki népnevünk, a megyer, amelynek mindkét fele embert jelent. Itt találkoztunk ótörök és bolgár népekkel, amelyektől úgy 250, földműveléssel és állattenyésztéssel kapcsolatos jövevényszavunk ered, mint az ökör, bika, tyúk, búza vagy bor. A török eredetű onogur törzs nevéből származik népünk neve más nyelvekben.
A Kr. e. V. századtól a magyarok eltűnnek a történelmi színről, csak Kr. u. 500 körül tűnnek fel újra a Volga és Káma folyó találkozásánál, Baskíriában. Itt, Magna Hungariában talált rá 1235-ben Julianus barát tiszta magyarsággal beszélő honfitársainkra. 700 körül a magyarság már a Fekete-tengertől északra, Levédiában, valószínűleg a Don–Donyec–Azovi-tenger által határolt területen, a türk alapítású Kazár Birodalom fennhatósága alatt élt. Itt már biztosan létezett a hét magyar törzs, a Nyék, Megyer, Kér, Keszi, Tarján, Jenő, Gyarmat elnevezése és a kettős fejedelmi rendszer. A kende általában vallási vezető volt, míg a gyula hadvezért jelentett. De a törzsszövetség és a kabar nép fellázadt, és elhagyta a kazárok birodalmát. A magyarság utolsó szállásterülete a Kárpát-medence elfoglalása előtt az Etelköz volt, ahová 850 körül érkeztek.
862 után arab, iráni, bizánci beszámolók már itt említik őket. Ebben az időben a Kárpátok védte terület északi részein a morva birodalom végei húzódtak, a Dunántúlon, Zalavár környékén frank hűbérben lévő szláv fejedelmek telepedtek meg, míg Erdély déli részén bolgárok éltek. Az avarok itteni birodalmának bukása után a medence középső része nagyrészt lakatlan, erdőkkel és a folyók miatt óriási árterekkel borított terület volt. A magyarok hol a frankok hívására támadták a morva Szvatoplukot, hol Bizánc kérésére a bolgárokat. Egy ilyen támadás után, 894-ben a csapatok letelepedtek a Tisza felső folyása környékén, ezzel kezdődött a honfoglalás.
895-ben aztán Árpád fejedelem vezetésével megindult a Vereckei-hágón a fősereg, és a Kárpátok más hágóin a többiek. A következő években a törzsek megszállták a Duna–Tisza közét, majd egy 899-es itáliai hadjáratot követően a Dunántúlt és a morva végeket is. Ezzel nagyjából 905-re befejeződött a honfoglalás. A fejedelmi központ a Felső-Tisza vidékén lehetett, majd a Pilis hegység közelében.
Népünk törzsi-nemzetségi szervezetben élt, melyeket az urak, a törzsfők és a bők, a nemzetségfők irányítottak. A vitézek a kíséretüket adták, míg az ínek, a köznép szolgáltatásokkal tartozott az előkelőknek. A honfoglaló magyarság általában az europid rasszhoz tartozó, körülbelül 170 cm magas, borotvált fejű, hajukat varkocsban hordó harcosokból állt. A Kárpát-medencében élő szlávok, avarok, illetve a magyarokkal érkező népcsoportok, a kabarok, a jászok, a határvédő gyepüknél élő székelyek beolvadtak népünkbe.