Árpád-házi magyar király (1077–1095). Hosszú trónharcok eredményeként kerül hatalomra. Megerősítette az István halála utáni belviszályok miatt meggyöngült keresztény magyar államot. Szigorú törvényeivel megszilárdított a magántulajdont, büntette a pogány hagyományok követőit. Külpolitikai célja az ország beilleszkedése volt a keresztény Európába, valamint függetlenségének megóvása a német törekvésekkel szemben. Az invesztitúraharc idején a pápaságot támogatta, és elérte, hogy a pápa szentté avassa I. Istvánt, Imre herceget és Gellért püspököt. Megvédte az országot a keletről érkező nomádokkal (besenyők, kunok) szemben is. Halála után alakja köré legendakör formálódott, és később őt is szentté avatták (1192).