A tudományos világkép átalakulása

„És mégis mozog...” – mondta állítólag Galilei a felmentő ítélet után. Az inkvizíció előtt ugyanis vissza kellett vonnia nézeteit és tanításait, mert a Föld mozgásáról írt könyve szöges ellentétben állt az egyház világnézetével, dogmáival. Az életét mentette. Gondoltad volna, hogy mindaz, ami számodra egyértelmű és természetes igazság, hosszú évszázadok tudományos munkájának és élet-halál küzdelmének az eredménye? Galilei idejében Giordano Brunót (ejtsd: dzsordánó brúnót), aki hasonló nézeteket vallott, máglyán megégették. De hát mik is azok a gondolatok, melyek alapjaiban változtatták meg az ember világról, természetről, társadalomról alkotott képét?
Kopernikusz felismerése „az égi pályák körforgásáról” másfél évezredes egyházi dogmának mondott ellent. Az egyház által is képviselt geocentrikus megközelítés szerint csak egy világ van, középpontjában a lapos Földdel, a Nap és az égitestek pedig körülötte mozognak. A lengyel csillagász a Napot helyezte középre, amely körül a Föld és a többi bolygó kering. Nem véletlen, hogy forradalmi felismerését csak idős korában merte megjelentetni. A Kopernikuszt követő tudósok igazolták és újabb felismerésekkel egészítették ki gondolatait.
A középkori királyi udvarokban népszerű volt az asztrológia, a csillagjóslás. Születés és halál, egy-egy jelentősnek tartott esemény bekövetkeztét látták az égi jelenségekben. II. Rudolf császár is szenvedélyes hódolója volt ennek a tudománynak. Udvari asztrológusa, a dán Tycho Brahe (ejtsd: tiho brahe) számos megfigyelést tett. A megfigyeléseiről készített feljegyzésekből hatalmas adatbázist hozott létre, amelyet pozíciójában utóda, Johannes Kepler dolgozott fel. Számításaival nemcsak igazolta, de pontosította is Kopernikusz felfedezését. Megállapította, hogy a bolygók nem körpályán, hanem elliptikusan keringenek, és lefektette a bolygók mozgásának alaptörvényeit. Galilei bizonyította, hogy a Föld is forog a tengelye körül. Isaac Newton olyan alaptörvényeket írt le a matematika nyelvén, amelyek ma is a természettudomány alaptételei. Az egyház hiába támadta, vette fel az Indexbe a jelentős felfedezők műveit, a könyvek és felfedezések tudományra tett hatása feltartóztathatatlan volt.
A középkori világnézet alapja a hit volt. Az Isten teremtette világot el kell fogadni olyannak, amilyen. Amit nem tudunk megmagyarázni, ott az isteni akarat érvényesül. A skolasztikával szemben az empirizmus a tapasztalás, következtetés, általánosítás folyamatát képviselte. Az ezzel vitatkozó nézet a racionalizmus: „Cogito ergo sum.” (ejtsd: kogito ergo szum) Mennyire ismerős! A francia filozófus, matematikus és fizikus René Descartes (ejtsd: röné dékárt) alaptétele: „Gondolkodom, tehát vagyok.” Az érzékszerveim megcsalhatnak, az egyetlen bizonyosság, hogy gondolkodom, lehetőség a világ összefüggéseinek megismerésére. Mindez párosult azzal, hogy a világot mechanikus gépezetnek fogták fel, melyben a legbonyolultabb szerkezet maga az ember. Kinek van igaza? Természetesen az igazság középen van. Ma a tudományos gondolkodásban a két szemlélet együtt, egymást kiegészítve van jelen.
Abban a korban, amelyben járunk, azaz a XVI–XVII. században, egyes országokban gyors, az élet minden területére kiterjedő változás zajlott le. A középkorban minden mozdulatlannak tűnt, míg a kora újkorban Angliában és Hollandiában egy-két nemzedék alatt átalakult a gazdaság, s ezzel együtt új társadalmi, politikai viszonyok születtek. Ember és társadalom viszonya a figyelem középpontjába került. Elméletben keresték az ideális állam képét, de államrajzaik megvalósíthatatlanok, az élettől elrugaszkodottak lettek. Ilyen Morus Tamás Utópiája, mely az irányzat nevévé is vált, és Campanella Napállama. Ennek ellenére ezek az utópiák később is hatottak a különböző politikai irányzatokra.
Mások az általuk megélt jelen viszonyaiból indultak ki, és megfogalmazták a társadalmi szerződés gondolatát. Az emberek e szerződéssel hozták létre az államot, hogy legyőzzék a kezdetekre jellemző, „ember embernek farkasa” állapotot. Hobbes (ejtsd: hobsz) az abszolút állam mellett érvelt. Az emberek az államra ruházták jogaikat, s az állam dönti el, mi a jó és mi a rossz, így védve alattvalóit. John Locke (ejtsd: dzson lakk) tevékeny részese volt az Angliában lezajlott változásoknak. Saját hazájának államberendezkedését, az alkotmányos monarchiát tartotta ideálisnak. Meggyőződése volt, hogy az ember vele született jogokkal rendelkezik: jog az élethez, a szabadsághoz és a tulajdonhoz. Ezeket az államnak biztosítania kell.
A parlament alsóházába a vagyonhoz mért választójog alapján szavazással kerülnek a képviselők, akik ellenőrzik a kormányt, a Lordok Házával együtt. A független bíróság a másik két hatalmi tényezőt ellenőrzi. Három fő hatalmi ág van tehát: a törvényhozás, a végrehajtás és az igazságszolgáltatás, melyek egymástól függetlenek. Ez a garanciája annak, hogy ne épülhessen ki zsarnoki hatalom. Ha az uralkodó e jogokat mégis megsérti, a népnek jogában áll a szerződést felbontani, s elmozdítani őt.
És milyen volt a valóságos élet? Milyen változások történtek? Az iparosodásban élen járó területeken gyökeresen átalakult az élet. A mezőgazdaságban elterjedt a vetésforgó, a földeket bérmunkások művelték. A vidéki lakosság egy része a városokba költözött, ahol így nőtt a lélekszám. Átalakult a városok képe, megszületett a tudatos várostervezés. Szélesítették és burkolták az utcákat, kőépületeket emeltek. Persze az előkelők és a sikeres vállalkozók élesen elkülönültek a nyomorgó tömegektől. A gyarmatáruk elterjedésének egyik fejleménye volt, hogy létrejöttek az első kávéházak, az új társasági élet színterei. Megjelentek az első újságok. Lassan a mindennapi élet is átalakult.