Az emberi önmeghatározás, önrendelkezés kérdése, ugyanis az embert számos külső környezeti hatás (külvilág, természet, társadalom) és önnön létének korábbi állapotai (belső adottságai, feltételei) befolyásolják a cselekedetei végrehajtásában. A deterministák azzal érvelnek, hogy a külső és belső meghatározottság révén az ember nem rendelkezik szabadsággal, legfeljebb a szükségszerűség felismerése révén enyhíthet a determináltság kötelékén. Azonban attól még, hogy alkalmazkodunk a környezeti feltételekhez, nem jutunk automatikusan szolgaságra, ugyanis a történelmi fejlődés eredményeit is felhasználva részlegesen mentesíteni tudjuk magunkat a külvilágtól, és tudatosan törekedhetünk az önmegvalósításra. Vagyis nem mindegy, hogy a rendelkezésünkre álló lehetőségekkel hogyan élünk, felelősen döntünk és cselekszünk-e? A determinizmus ellenpólusa például Sartre-i egzisztencialista felfogása, ami szerint „az ember semmi más, mint amivé teszi önmagát”, vagyis egyéni döntéseinek, választásainak a függvénye. A valóban szabad társadalom azonban a közösség és az egyén javát és szabadságát kölcsönös összefüggésében vizsgálja és biztosítja.