A felvilágosodás

Vége van már, vége a hajdani gyásznak, Lehasadoztak már a fekete vásznak, Melyeket a fényes világosság előtt A hajdani idők mostohás keze szőtt.
Milyen találó Csokonai megfogalmazása a felvilágosodásról! Mert hát mi is a felvilágosodás? Az értelem nevében indított harc a tudatlanság, a babonák és az idejétmúlt feudális intézményrendszer ellen. A költő a XVIII. század végi Magyarországon írta sorait, de ez az eszmeáramlat akkor már csaknem egy évszázada hódított.
A XVII. század végén Angliából indult az újfajta gondolkodás és szemléletmód, amely aztán a XVIII. század folyamán Franciaországban teljesedett ki. Szétáramlott Európában, visszahatott a szigetországra, s eljutott az Újvilágba. Előzményei a racionalizmus és az empirizmus, a világ megismerésének egymással rivalizáló két módszere. Az előbbi szerint csak a tiszta ész képes arra, hogy az igazságot megismerje. Az utóbbi az ismereteket a tapasztalatokból vezeti le. „Tegyük fel tehát, hogy az elme, ahogy mi mondjuk, fehér lap, amelyre semmi sincs felírva, ideák nélkül való. Hogyan telik meg? Erre egyetlen szóval felelek: tapasztalásokból, ezen alapul minden tudásunk...” Ez volt John Locke (ejtsd: dzson lok) angol filozófus egyik legfontosabb állítása.
Az első kiemelkedő francia filozófus Montesquieu (ejtsd: monteszkiő) volt. Írt levélregényt, természettudományos kísérleteket végzett, beutazta Európát, még Magyarországon is járt. Fő műve A törvények szelleméről, melyben az államok berendezkedését tárgyalja. Kifejti, hogy a hatalmat három, egymástól független ágra kell osztani: törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalomra. Csak így biztosítható, hogy az egyének természetes jogai érvényesülhessenek. A XVIII. század végén e gondolat jegyében született az Egyesült Államok alkotmánya.
A filozófiai elbeszélés, regény mestere Voltaire (ejtsd: volter) volt. Kíméletlen, gúnyos stílusban támadta az elavult társadalmi rendet, de legfőképp a katolikus egyházat. „Tiporjátok el a gyalázatost!” – mondta, bár Isten létét nem tagadta. Deista volt. Szerinte az emberi életet nem a babonának, hanem az ésszerűségnek, a rációnak kell kormányoznia.
A kor legnépszerűbb filozófus írója Rousseau (ejtsd: russzó) volt. Számos kérdésben kortársaitól eltérő nézeteket vallott. Úgy gondolta, hogy a népnek vissza kell szereznie eredeti szabadságát, új társadalmi szerződésre van szükség. A legtökéletesebb államforma szerinte a köztársaság, melyben a nép közvetlenül, népgyűléseken gyakorolja hatalmát. E két gondolat, az új társadalmi szerződés és a népfelség elve lett a jelszava a XVIII. század végi francia forradalomnak, amely Európára kitörölhetetlen hatást gyakorolt.
A kor kiemelkedő vállalkozása az Enciklopédia volt, melynek kötetei 1751 és 1772 között jelentek meg. A kötetekben a felvilágosodás eszmeiségét az élet minden területére kiterjesztették. Hiába a katolikus egyház és az abszolutista állam támadása, a cenzúra, egymás után jelentek meg az újabb és újabb kötetek, melyek külföldre, többek között Magyarországra is eljutottak. A Diderot (ejtsd: didró) és D’Alambert (ejtsd: dalamber) szerkesztette Enciklopédiába a kor szinte összes kiemelkedő gondolkodója írt szócikket. A könyvsorozatnak óriási szerepe volt a felvilágosodás eszméinek elterjedésében.