A II. világháború története II.

Az 1939. szeptember 1-jén kirobbant II. világháború, kezdetben nagy sikereket hozott a németek számára. Elfoglalták Lengyelországot és Nyugat-Európa nagy részét. Bár a szovjetek mindent megtettek a Molotov-Ribbentrop paktum fenntartásáért, a német élettér biztosításához szükség volt a szovjet területekre is, ezért Hitler már korábban elhatározta a Szovjetunió megtámadását. 1940-ben kidolgoztatta a Barbarossa tervet. 1941. június 22-én a németek három irányból indítottak támadást. Északon Leningrád, középen Moszkva, délen Kijev, majd Sztálingrád lett a fő célpont. A németek remélték, hogy néhány hét alatt meghódítják a Szovjetuniót. Még Anglia és az USA is úgy gondolta, hogy a Szovjetunió rövid idő alatt összeomlik. A kezdeti német sikerek ezt alá is támasztották. Két hét alatt több száz kilométer mélyen benyomultak a szovjet területekre.
Ekkor Sztálin félretette a kommunista szólamokat és honvédő háborút hirdetett. 1941 decemberére megtorpant a német előretörés. A szovjet csapatok ellenálltak, és megérkezett az orosz tél tábornok is, amire a németek nem voltak felkészülve. A dermesztő mínusz 40 - 45 fokos hidegben a gépekbe, fegyverekbe belefagyott a gépzsír. 1941. december 7-én Japán megtámadta Pearl Harbort, hogy elpusztítsa az ott állomásozó amerikai flottát. Ezzel, a kezdetben jellemzően európai háború világháborúvá terebélyesedett.
Az USA háborúba lépése visszájára fordította az erőviszonyokat. A japánok hiába foglalták el 1942 elejére a Csendes-óceán térségében lévő területeket, a Midway-szigeteknél 1942 júniusában megvívott csatában az USA meg tudta fordítani a helyzetet. Észak-Afrikában is fordulat állt be. Rommel, bár betört Egyiptomba, de az új angol parancsnok, Montgomery megállította El-Alameinnél. Majd 1943 májusára a brit és amerikai erők szétverték a német-olasz csapatokat. Afrikában véget ért a háború. A szövetségesek is tudták, hogy a legfontosabb a keleti front, ezért fegyverek és nyersanyagok szállításával megpróbálták segíteni a Szovjetuniót. Az Urálon túlra áttelepített üzemek hihetetlen gyorsasággal kezdtek újra termelni, és a Szovjetunió kezdett kilábalni az 1941-es hullámvölgyből. Óriási embertömeg állt a rendelkezésére, akiket gondolkodás nélkül áldozott fel a védekezésben. Sztálingrád lett a keleti-front szimbóluma, mert Hitler Moszkva és Leningrád helyett ide csoportosította át főerőit, hogy megszerezze a kaukázusi olajmezőket.
A szovjet ellentámadás Sztálingrád felszabadításáért Zsukov marsall vezetésével 1942. november 20-án indult. A Szovjetunió a korábbi több milliós emberveszteség ellenére 11 millió katonát tudott kiállítani. 1943. február 2.-ra Sztálingrádnál a német hadsereget körbezárták és felszámolták. Északon Leningrádot, középen Moszkvát is sikerült felszabadítani. Amerika hadba lépése mellett ez volt a II. világháború legfontosabb fordulata. Már 1941 augusztusában az amerikai elnök, Franklin D. Roosevelt és az angol miniszterelnök, Winston Churchill a háborúról és a háború utáni rendezés kérdéseiről tárgyalásokba kezdett. Ennek eredményeként aláírták az Atlanti Chartát. 1942. január 1-jén pedig már a Szovjetunió, Kína és még 25 ország csatlakozott az Egyesült Nemzetek Nyilatkozatához, amely az antifasiszta koalíció kezdetét jelezte.
A frontokon bekövetkezett változások szükségessé tették, hogy a legfőbb szövetségesek vezetői személyes találkozón beszéljenek Európa jövőjéről. Ezért 1943 novemberében Teheránban találkozott Sztálin, Roosevelt és Churchill. Ezen a találkozón már szóba került Európa háború utáni rendezésének kérdése is. Eldöntötték a második front megnyitását Normandiában. A Három Nagy együtt utoljára 1945 februárjában, Jaltában találkozott. A konferencián a német kérdés megoldása volt a központi kérdés. Emellett elfogadták a „Nyilatkozat a felszabadított Európáról“ dokumentumot, amelyben ígéretet tettek a megalakuló demokratikus kormányok támogatására. Megállapodtak az ENSZ működési alapleveiről is. Döntöttek a háborús bűnösök felelősségre vonásáról és a jóvátételek kérdéséről is. Németországot és Ausztriát megszállási övezetekre osztották. Sztálin megígérte, hogy belép a japánok elleni háborúba is. Jaltában még úgy tűnt, hogy a szövetségesi egység túléli majd a győzelmet. De a történelem kereke másként fordult.