Előzetes tudás

Ismerned kell a Párizs környéki békék rendelkezéseit és Hitler külpolitikai elképzeléseit, a Harmadik Birodalom tervét.

Tanulási célok

Meg fogod tanulni, hogy az 1930-as évek nemzetközi politikáját főként az agresszív német külpolitika irányította. Megismered a spanyol polgárháború történetét is.

Narráció szövege

Mindent lehet, ha hagyják. Ez a szólás tökéletesen jellemzi a harmincas évek nemzetközi politikáját. Megjelennek a külpolitika porondján az erőemberek, hangoskodnak és fenyegetnek, a világ másik fele pedig mindig enged egy kicsit, csakhogy megőrizze a békét. De tényleg a béke fenntartását szolgálja ez az engedékeny politika? Erre kapjuk meg a választ a következőkben.
A harmincas évek nemzetközi politikáját alapvetően a náci Németország lépései irányították. Hitler hatalomra kerülése után nekifogott megvalósítani a programját. Elsőként 1933-ban kilépett a Népszövetségből, amely kerékkötője lett volna nagyratörő terveinek. 1935-ben bevezette az általános hadkötelezettséget, és megkezdte a modern fegyvernemek fejlesztését – mindezzel felrúgva a versailles-i béke rendelkezéseit.
1935-ben került sor – a békeszerződés értelmében – a Saar-vidéki népszavazásra, amely arról döntött, hogy a terület Németországhoz vagy Franciaországhoz csatlakozzon. A szavazás eredménye egyértelmű volt: vissza Németországhoz! Persze mindez óriási lehetőséget jelentett a náci propagandának.
A következő évben újabb lépésre szánta el magát a Führer. A német csapatok, ismét semmibe véve a békeszerződést, megszállták a Rajna-vidéket. És mit válaszoltak erre a nyugati demokráciák? Semmit. Végül is tulajdonképpen német belügyről volt szó.
1936-ban Európa amúgy is egy fontosabb üggyel volt elfoglalva: Spanyolországban kitört a polgárháború. A konfliktusban a köztársasági erők és a jobboldali csapatok között véres küzdelem alakult ki. A háborúba nemzetközi csapatok is beavatkoztak: a baloldalt segítették a nemzetközi brigádok önkéntesei, a Franco (frankó) tábornok vezette jobboldal pedig a Führertől és a Ducétól (dúcsétól) kapott anyagi és fegyveres támogatást. 1939-ben a baloldal vereségével ért véget a háború, és a katonai diktatúra évtizedei vártak Spanyolországra.
Az európai események az olasz külpolitikát is aktivizálták. 1936-ban az olaszok elfoglalták Abesszíniát, és ez a lépés ellenük hangolta a briteket és a franciákat. Mussolini erre kilépett a Népszövetségből, és a két diktatúra hamarosan egymásra talált: 1936-ban létrejött a Berlin–Róma-tengely, a két ország szövetsége.
Még abban az évben Németország másik szövetségest is talált: Japánnal megkötötte az antikomintern paktumot, amelyhez később az olaszok is csatlakoztak. A szövetség célja a kommunizmus terjedésének megakadályozása volt, de valójában már egy katonai szövetség körvonalazódott.
A nemzetközi helyzet jól alakult Hitler számára, és 1938-ban rászánta magát a nagy lépésre: Németország átlépte a határait. 1938. március 13-án a Wermacht csapatai belépték Ausztria területére, és bevonultak Bécsbe. Megvalósult tehát az anschluss, ami ismét a versailles-i béke semmibevételét jelentette a Führer részéről.
De most már csak tettek valamit az angolok vagy a franciák, ugye? Igen. Éles hangú diplomáciai levélváltás után meghirdették a megbékélés politikáját. Ebben elismerték, hogy a német lépés tulajdonképpen egy elhibázott békeszerződés jogos kiigazítása, és ezzel elkerülhető a háború. A Führer persze váltig ígérte, hogy csak ennyit akart.
1938 nyarán azonban újból hazardírozott, és egyre élesebb hangon követelte a Szudéta-vidék visszacsatolását Németországhoz. A fellépésre az indokot az itt élő 3 millió fős német kisebbség védelme adta, de nem kevésbé volt vonzó a térség komoly ipari termelése. Hitler nemzetközi döntést erőszakolt ki. 1938. szeptember 29-én és 30-án zajlott a müncheni konferencia, ahol az ügy döntőbírói Hitler, Mussolini, Daladier (dálágyijé) francia miniszterelnök és Chamberlain (csembörléjn) brit miniszterelnök voltak. Hitler háborúval fenyegetőzött, és bejött a blöff: a Szudéta-vidék Németországé lett.
1939. március elején a németek támogatásával Tiso kikiáltotta a független Szlovák Köztársaságot. Erre hivatkozva a németek március 15-én bevonultak Prágába, és létrehozták a Cseh–Morva Protektorátust.
A nyugati hatalmak elfogadták a kialakult helyzetet, még mindig bíztak abban, hogy Hitlernek elég lesz ennyi. De vajon Hitlernek elég volt ennyi?

Ajánlott irodalom

Száray Miklós – Kaposi József: Történelem IV. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2006.

Huszadik Század, A Saar-vidék Németországé, http://www.huszadikszazad.hu/193...

Múlt-kor, Anschluss hetven – Erőpróba a Duna-medencében, http://www.mult-kor.hu/cikk.php?...

HVG, Schmidt Mária: Amikor a Nyugat két diktátornak dobta oda Közép-Európát, http://hvg.hu/velemeny/20091002_...

Teszt 
Javasolt feldolgozási idő: 15 perc
Még nem töltöttem ki a tesztet
Developed by Integral Vision