Igazságosság és versengés

Hé, ez nem fair!
És miért nem? Talán megszegett valamilyen szabályt?
Azt nem, de ilyet akkor sem csinálunk...
De miért nem?
A fair play egyik gyökere az igazságosság antik erénye. Az igazságosság a legfőbb sarkalatos erény.
Azt jelenti, hogy mindenkinek megadjuk azt, ami neki jár.
Ősrégi tapasztalat az, hogy szabályok nélkül a közösségi élet káoszba torkollik. Versengünk a javakért, és magunknak gyakran többet követelnénk, mint amennyit másnak juttatnánk.
Ezt valamiképpen szabályozni kell, s erre szolgálnak a törvények.
Az igazságosság törvényekhez kapcsolódó formája a legalitás.
A legalitás igazságszolgáltatás, amely a hatalom erejével gondoskodik az igazságosságról.
Ez már maga az igazságosság?
Nem teljesen. A törvények ugyanis leegyszerűsítik a valóságot.
Az élet bonyolult és egyedi, az általános szabályok viszont érzéketlenek a részletekre. A törvény ezért olykor nem egészen igazságos: van, akinek több járna a jóból, és van, akinek kevesebb a rosszból.
Úgy tűnik azonban, hogy ez még mindig kisebb baj, mint a törvények nélküli kaotikus állapot.
Legalábbis annak, aki nem szenvedő alanya a törvény ilyen vakságának...
Így van. Épp ezért az igazságosság nem kizárólag az írott törvények betartását jelenti.
Az igazságosság másik, a törvénykezésen túli dimenziója a moralitás.
Platón szerint maga az igazságosság nem merülhet ki a törvény követésében.
Ott is érvényesülnie kell, ahová a törvény keze már nem érhet el. Az igazságosság ugyanis nem egy már eleve létező dolog a világban, hanem nekünk magunknak kell cselekedeteinkkel megteremtenünk.
Nincs azonban szabály arra, hogy mikor, mit kell tenned az igazságosság megteremtéséért. Az igazságosság erényének gyakorlásához olyasvalami kell, amire nincs törvény, ami benned lakozik. Ez a méltányosság.
Arisztotelész szerint a méltányosság írott törvény nélküli igazságosság.
Képzeld el, hogy te vagy a másik helyében, s vedd fontolóra, vajon igazságosnak találnád-e, ha így bánnának veled, s azonnal megtudod, hogy cselekedeted igazságos-e vagy sem.
A legalitás és a moralitás a sportban is érvényes?
Igen. A játék kereteit szabályok jelölik ki. Ezek nemcsak azt írják elő, hogy a versengés milyen módon dőlhet el valaki javára, hanem azt is, hogy miként valósul meg az igazságosság a sportban.
Nincs valódi versengés, ha nem egyenlők a nyerési esélyek, ha nem azt kapja mindenki, ami neki jár, ha nem ugyanakkora mindenkinek az esélye a győzelemre.
A játékvezetői ítélet is a legalitás dimenziója.
A hatalom erejével érvényesíti a törvényt.
A legalitás önmagában azonban kevés. Maguknak a versenyzőknek is részt kell vállalniuk az igazságosság, az esélyegyenlőség feltételeinek megteremtésében.
Ez a moralitás a sportban.
Gondolnom kell arra, hogy a másik helyében hogyan érezném magam, ha jogosulatlan előny birtokába jutnék?
Igen. Ha a játékvezető nem is észleli az esélyegyenlőtlenséget, de a versenyző maga igen, akkor neki magának kell jeleznie vagy kompenzálnia a jogosulatlan előnyt, adott esetben még a vereséget is felvállalva.
Ez nagyon fontos. A sport így adhat példát és erőt mindenkinek.
Az emberi társadalom ugyanis versengésre épül, hiszen az erőforrások végesek, így nem lehet mindenkiből minden.
Fontos lenne azonban, hogy a felelős pozíciókba arra méltóak kerüljenek.
Mivel az életben ez számos okból gyakran nem valósul meg,
alapvető jelentőségű, hogy legyenek olyan demokratikus intézményeink, ahol az igazságosság tiszta formában realizálódik.
A valódi sport is ilyen. Legalitás és moralitás: a tiszta versengésben testet öltött igazságosság.