A Kádár-rendszer válsága II. és a rendszerváltozás lépései 1989. október 23-ig

Ha október 23-án kimész egy megemlékezésre, eszedbe jut-e az, hogy az 1980-as években ugyanezért még megverhettek volna a rendőrök? Az 1980-as évekre egyértelművé vált, hogy a Szovjetunió képtelen fenntartani a szocialista tábor ellenőrzését. Az új szovjet pártfőtitkár, Mihail Gorbacsov tudomásul vette a szocialista országok Moszkva irányvonalától eltérő társadalmi és gazdasági próbálkozásait. Magyarország külpolitikai megítélése már korábban sokat javult, az USA-tól 1978-ban még a királyi koronát is visszakaptuk. Azonban a látványos propaganda ellenére, mint pl. Farkas Bertalan 1980-as űrrepülése, kiderült, hogy Magyarországon az MSZMP pártvezetése képtelen volt a kialakult gazdasági és társadalmi krízis kezelésére.
Az illegalitásban működő demokratikus ellenzék a prágai tavasz leverése óta nem hitt az 1956-os forradalom megismételhetőségében. A cenzúra kikerülésével megpróbált létrehozni egy második nyilvánosságot, elsősorban szamizdat kiadványaival. A legismertebb kiadvány a Beszélő című folyóirat volt. 1983-ban az István, a király című rockopera az ellenzékiség egyik szimbólumává vált. Az ellenzék elsősorban a fiatalokra, főleg az egyetemistákra hatott, akik szakkollégiumokba tömörülve, a KISZ-t kikerülve próbáltak új lehetőségeket keresni a problémák megoldására. A demokratikus ellenzékiek szervezték a március 15-i és október 23-i megemlékezéseket, tüntetéseket, amiket a rendőrség rendszeresen szétvert.
Az ellenzékiek és a reformértelmiségiek először 1985-ben Monoron gyűltek össze. 1987-ben a demokratikus ellenzék kidolgozta a Társadalmi Szerződést. Ugyanebben az évben, szeptember 27-én, Lakitelken megalakult a Magyar Demokrata Fórum, az MDF. Aztán létrejött a Fiatal Demokraták Szövetsége, a FIDESZ, a Szabad Demokraták Szövetsége, az SZDSZ, a Kereszténydemokrata Néppárt, a KDNP és újjáalakult a Független Kisgazda és Földmunkás Párt, az FKgP. Megkezdődött a Történelmi Igazságtétel Bizottságának szervezése is. Az MSZMP-én belül újra megerősödtek a reformerek, Pozsgay Imre, Nyers Rezső és Szűrös Mátyás. 1988-ban leváltották Kádárt, és helyére a mérsékelt reformert, Grósz Károlyt választották. 1989 januárjában először Pozsgay Imre nevezte népfelkelésnek az 1956-os eseményeket.
Létrejött az Ellenzéki Kerekasztal, az EKA. A tárgyalások eredményeként az új miniszterelnök, Németh Miklós a parlament elé terjesztette az egyesülési, a sztrájk- és a népszavazási törvényt. 1989. június 13-án az MSZMP, az EKA és a társadalmi szervezetek létrehívták a Nemzeti Kerekasztalt. Az ellenzék egyértelmű győzelme volt, hogy 1989. június 16-án Nagy Imrét és mártírtársait újratemették. Kádár János ezen a napon lett rosszul, és július 6-án meghalt. A sors fricskája, hogy pont azon a napon távozott, amikor hatályon kívül helyezték a Nagy Imre és mártírtársai ügyében 1958-ban született ítéleteket, és az érintetteket bűncselekmény hiányában felmentették az akkor ellenük emelt vádak alól.
A Nemzeti Kerekasztal a tárgyalások során megállapodott a békés átmenet sarkalatos törvényeiben és a rendszerváltás forgatókönyvében. Az MSZMP elfogadta az alkotmánymódosítást, a többpártrendszer bevezetését és az Alkotmánybíróság felállítását. Azt is megígérte, hogy tárgyalásokat kezd a szovjet csapatok teljes kivonásáról. Ezzel párhuzamosan a pártállam szétesésnek indult. Beindult a spontán privatizáció, elsősorban a pártállam meghatározó személyiségei jutottak nagy vagyonhoz. Július 11-én hivatalos látogatást tett Magyarországon George Bush amerikai elnök is. Augusztus 19-én, a Páneurópai pikniken több száz keletnémet állampolgár rohant át Ausztriába, hogy onnan a „másik“ Németországba távozzon. Szeptember 10-én Horn Gyula bejelentette a kormány döntését, hogy kiengedik a nyugatra távozni akaró NDK-s állampolgárokat. Ez adott döntő lökést a német egység megvalósulásának. Az MSZMP októberi kongresszusán a reformkommunisták megalapították az Magyar Szocialista Pártot, az MSZP-t, ami szociáldemokrata pártként határozta meg saját magát, de átvette az MSZMP teljes pártvagyonát, kapcsolatait. 1989. október 23-án Szűrös Mátyás, a parlament akkori elnöke kikiáltotta harmadik Magyar Köztársaságot, aminek ő lett az ideiglenes köztársasági elnöke.