Társadalmi nyelvváltozatok

Biztos jártál már úgy, hogy egy körülötted zajló beszélgetésbe azért nem tudtál belekapcsolódni, mert számodra idegen volt az a nyelvhasználat. Máskor pedig épp fordítva: nyelvi szempontból is otthon érzed magad egy társalgásban.
A társadalom életében különböző szerepeinken keresztül veszünk részt, egy ember egyszerre lehet tanulói, dolgozói és baráti társaság tagja. Ha mindben anyanyelvén beszél is, nem ugyanúgy. Egy nyelv egészét senki sem ismerheti, legfeljebb egy-egy változatát többé-kevésbé. A nyelvváltozat egy valamilyen szempontból behatárolt közösség nyelvi kifejezésmódja. A változatok hatnak egymásra, egy nyelvet a változatainak összessége alkotja.
A nyelv vízszintes tagolódása területi alapon hoz létre változatokat, ezek a nyelvjárások, más néven dialektusok. Függőleges tagolódása a társadalom rétegekre és csoportokra bonthatóságát követi, így jönnek létre a szociolektusok. A társadalom rétegződik nem, életkor, lakóhely, anyagi helyzet, életkörülmények, iskolázottság, műveltség szerint. Ezek befolyásolják az egyes ember nyelvállapotát. Biztos sejted, hogy egy kis falu nyomortelepén és egy nagyváros előkelő negyedében élő ember máshogyan beszél. Az egyes társadalmi rétegekhez csak ritkán társulnak önálló nyelvváltozatok, rétegnyelvek. A rétegződés inkább csak befolyásolja, hogy ki milyen társadalmi csoportokkal érintkezik.
A csoportnyelvek áttekintéséhez vegyük ezt a hölgyet. Huszonkét éves építészmérnök egyetemista. Kora miatt jól boldogul a diáknyelvvel. Ismeri az építészek szaknyelvét. Szabadidejében kézilabdás blogot vezet, ehhez aktívan használ egy hobbinyelvet, a sport nyelvét. Édesapja horgásznyelvéből is sokat megért. Barátai között az ottani szleng elemeivel is él. Ezt elhagyja, amikor nővére két gyermekére vigyáz: a kisiskolás társaságában szépen beszél, a másfél éves mellett a dajkanyelv kerül elő. Tudatosan választ a nyelvváltozatok közül attól függően, épp melyik csoporttal vállal közösséget. (A nyelvnek identitásjelölő szerepe is van.) Ezek a csoportnyelvek inkább csak szókincsükben különböznek a hétköznapok nyelvétől.
A szlenget régebben egy nagyvárosi csoportnyelvnek tartották, ami átvett például az argóból. Az argó, a „tolvajnyelv”, az alvilág nyelve, egy durvább világ szlengje. A szleng olyan nyelvváltozat, amit a valamilyen azonosság miatt sok időt együtt töltő emberek alkotnak és használnak összetartozásuk és a másoktól való különbözésük jelzésére. Ez szűkebb és tágabb csoportokat is jelent, amelyek hatnak egymásra. A fiatalok egymás közötti nyelve gyakran szleng. Jellemző rá a nyelvi kreativitás, a játékosság, a dolgok kritikus, gunyoros, lenéző minősítése, a szókimondás. A szlengnek nemcsak külön szókincse van, hanem sajátos szóteremtési módjai átvétellel, torzítással, sajátos képzőkkel. (A nyelvi durvaság mennyisége már az egyéni stílustól függ.) Diáknyelvről is lehet beszélni, mert az iskolás élethez is számos szlengkifejezés tartozik.
A sokféle nyelvváltozatnak van egy közös magja, amire mind épül: ez a köznyelv. A köznyelv a nemzeti nyelv beszélt változata, ezt használja valamennyi magyarul beszélő. Az irodalmi nyelv nem a szépirodalom nyelve, hanem az a nyelvváltozat, amit a hivatásos beszélők, szónokok, bemondók, műsorvezetők, tudósok, tanárok alkalmaznak. A nyilvános beszéd és az írás szigorúbb fogalmazási elvárásokat támaszt, a beszélt nyelv nem minden elemét veszi át. Az irodalmi nyelv áll a legközelebb a nyelvi sztenderdhez, az igényes mintához, amit az iskola terjeszt és elvár. Amikor szabályosan használjuk az anyanyelvünket, a nyelvi normának igyekszünk megfelelni. E normát tudatosan alkotják, például szótárakkal és szabálygyűjteményekkel. A beszélők gyakran eltérnek tőle, idővel egy része el is avul, ezért rendszeres frissítésre szorul.
Amint láttad, a nyelv egyszerre elválaszt és össze is köt embereket. A nyelvváltozatok megszokhatók és elsajátíthatók, mert mindig a közös rész a nagyobb. Az egyéni nyelv sem más, mint az ember saját nyelvváltozatainak együttese. Ezt nevezzük idiolektusnak.