A Napkirály udvarában

Szeretnél Franciaországban turistaként szétnézni? Képzeld el, hogy ez lesz a nyári programod! Képek sora jelenik meg előtted: Párizs, majd Versailles (ejtsd: verszáj), XIV. Lajos udvarának központja. Ez a grandiózus palotaegyüttes parkjaival, ezernél is több szökőkútjával a francia gloire (ejtsd: gloár) és grandeur (ejtsd: grandőr), vagyis a dicsőség és a nagyság egyik szimbólumává vált. A királyságnak hosszú és viszontagságos utat kellett bejárnia, míg eljuthatott a Versailles (ejtsd: verszáj) jelképezte csúcsokig.
„Párizs megér egy misét” – mondta a dinasztiaalapító IV. (Bourbon) (ejtsd: burbon) Henrik, XIV. Lajos nagyapja, mikor a hugenottáról áttért a katolikus hitre, hogy ténylegesen Franciaország királya lehessen. Évtizedeken át tartó véres polgárháborút zárt le sikeres házasságával, s trónra lépése elindította országát a felemelkedés útján. Orvosolta a belháború okozta sérelmeket: kárpótolta a katolikusokat, korlátozottan, de biztosította a hugenották vallásgyakorlatát a nantes-i ediktumban. Bár a jobbágyok kötöttségei megmaradtak, csökkentette adóikat, uralkodói bevételei mégis növekedtek. Királyi manufaktúrák létesültek – melyek főleg luxuscikkeket gyártottak –, támogatta a kereskedelmet, a gyarmatosítást. Mindemellett lépéseket tett a királyi hatalom központosítására is.
„Egy mindenkiért, mindenki egyért” – ismered? A három testőr jelmondata ez Dumas (ejtsd: dümá) számtalanszor feldolgozott művéből. Milyen igaz a kor Franciaországára is! Richelieu (ejtsd: riseliő) bíboros, XIII. Lajos mindenható államminisztere építette tovább a központi királyi hatalmat. A hivatalszervezetet a királytól függővé tette, népes zsoldoshadsereget állított föl. A kiváltságos rendek gyűlését 1614-től már nem hívta össze. Utódának, az olasz származású Mazarinnek (ejtsd: mazarennek) az anyakirálynő oldalán még szembe kellett néznie az erősödő királyi hatalom elleni társadalmi lázadással, a „parittyások” felkelésével, melyhez a nemesség egy része is csatlakozott. A gyermek XIV. Lajos e véres küzdelmeket látva nőtt fel.
„Az állam én vagyok!” – mondta állítólag a nagykorú Lajos, bíborosa halála után saját kezébe véve az uralkodói hatalmat. A valóságban ez nem puszta szólam volt, ettől fogva szinte minden ügyről személyesen hozott döntést. Keze alatt Európa legszakszerűbben kiépített államapparátusa működött. A néhány főből álló tanácsok szakágakként szerveződtek, tagjaik az államminiszterek, ellenőrök, államtitkárok voltak. Mindannyian jól fizetett, elsősorban polgári származású szakemberek voltak. A heti átlagosan két ülésen Lajos elnökölt, döntött. A vidék igazgatása 30, a központi hatalomtól függő intendáns alá tartozott.
És a politikából kiszorított rendek? Nem panaszkodtak. Lajos kárpótolta őket. Valamit valamiért. Felépíttette Versailles-t (ejtsd: verszájt), Európának mintát adó udvarát. Amikor 1682-ben beköltözött, több mint 10 000 kiváltságos kegyenc követte őt. Nemcsak presztízs volt a nemesi-udvaronci körbe bekerülni, hanem jövedelmező is, hiszen a hűségesek kegydíjakat, évjáradékokat kaphattak. Vadászatok, bálok, színház színesítették a mindennapokat. Időnként Lajos is szerepelt mint Napkirály. S miért hódolt be az egész társadalom? Mert az állam a gazdaságban és a külpolitikában is sikeres és hatalmas volt.
Mindezek anyagi hátterét az alacsony származású pénzügyi főellenőr, Colbert (ejtsd: kolber) biztosította. A külföldi áruk behozatala ellen védővámokat javasolt, kereskedelmi flotta építését kezdeményezte. Az ő javaslatára utakat és hajózható csatornákat építettek. Iparosokat hívott az országba, manufaktúrákat állított fel, új iparágakat honosított meg. A bevételek a sokszorosára növekedtek. Merkantilista gazdaságpolitikája példaértékű lett, Európa-szerte számos követője akadt.
Versailles (ejtsd: verszáj) mellett a nagyság másik kifejezője a hadsereg volt. Megszületett a reguláris hadsereg egyenruhával, egységes fegyverzettel, ellátással, szakképzett tisztikarral. A létszáma is megdöbbentő volt. Gondolj bele, a középkor háborúit alig néhány ezer fős lovagseregek vívták, míg XIV. Lajos több százezer katonával rendelkezett! Persze hogy nem maradt ki Európa egyetlen háborújából sem!
A XVII. század végéig elért sikereket mutatja, hogy a diplomácia és az európai udvarok társalgási nyelve a francia lett. De vajon meddig nőhetett Franciaország súlya? Az új századot nyitó s azt meghatározó spanyol örökösödési háborúban szinte teljes Európa összefogott, hogy megtörje Franciaország hegemóniáját. Az újabb háborúban Lajos országa anyagilag kimerült, de hatalmi tekintélyét megőrizte még a Napkirály után is. A nemesség tovább élte fényűző, pazarló életét, bár anyagi forrásai az 1770-es évek közepére kiapadtak. Ezután olyan gazdasági-társadalmi feszültségek jelentkeztek és halmozódtak fel, amelyek a XVIII. század végén Európát is megrázó robbanáshoz vezettek, a nagy francia forradalomhoz.