A munkásmozgalom

„8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás” – lehet, hogy ezek a szavak számodra csak egy dallamot idéznek fel. De tudod-e, hogy ez egy sokat használt jelmondat volt azokban az időkben, amikor a munkások jogaiért az utcán kellett küzdeni? Hosszú volt az út, amíg ezeket a követeléseket végre törvénybe iktatták. Ennek a történetnek ismerkedünk meg most egy fejezetével.
A munkásmozgalom kezdeti próbálkozásai jórészt utópikus gondolatok voltak a XIX. század elején. Azután jött Marx és Engels, akik már programot fogalmaztak meg a munkásság számára. A program lényege egyszerű volt: alapítsunk munkáspártokat, csináljunk forradalmat, és vegyük át a hatalmat. Ez a jövőkép elég távolinak tűnt Marx korában, de a század végére egyre elérhetőbb közelségbe került.
Mi változott? Két fontos dolog. Az egyik, hogy a városokban nőtt a munkásság létszáma, és így a tömegben élő embereket könnyebb volt szakszervezetekbe, pártokba szervezni. A másik pedig, hogy a polgári szabadságjogok kiterjesztése révén elhárultak a szervezkedés akadályai. Így Nyugat- és Közép-Európában jelentős munkáspártok jöttek létre a korszakban.
A marxi ideológiát elfogadó pártok 1889-ben létrehozták nemzetközi szervezetüket, a II. Internacionálét. A szervezet távlati célja a munkásság hatalomátvétele volt, de az eszközök tekintetében nem értettek egyet. Így három irányzat alakult ki.
A marxi elképzeléseket teljes egészében átvette a forradalmi baloldal. Számukra továbbra is egyértelmű volt az út: a hatalmat fegyveres forradalommal kell megszerezni, és ki kell építeni a proletárdiktatúrát.
Egyre erősödött ugyanakkor a revizionizmus irányzata is. Az elnevezés a revízió, azaz felülvizsgálni szóból ered. Ez a csoport felismerte, hogy a század végének társadalma már nem azonos a Marx korabelivel. Ekkorra a folyamatos gazdasági fellendülés minden réteg számára az életkörülmények javulását hozta, a társadalmi ellentétek tompultak. Vagyis a marxi elméletet felül kell vizsgálni. A munkásságot választójoghoz kell juttatni, és a képviselőit demokratikus eszközökkel, választások útján kell a hatalom részesévé tenni. A revizionisták legjelentősebb képviselője Eduard Bernstein volt.
A két irányvonal között foglaltak állást a centristák, akik elméletben a forradalmi marxizmust hirdették, de a gyakorlatban a revizionisták módszereit alkalmazták.
Sajátos helyzet alakult ki az orosz munkásmozgalomban. Az orosz munkáspárt vezetése a centrista irányt követte, de a nagy szegénységben élő tagság fogékony volt a radikális eszmék iránt. A forradalmi marxizmust hirdető irányzat vezetője Lenin lett. Tudtad, hogy ez csak egy álnév, a születési neve Vlagyimir Iljics Uljanov volt? Ő szervezte meg a párt forradalmi csoportját, a bolsevikokat. Kezdetben komoly politikai szerepet nem játszottak, de Lenin nem adta fel a hatalomátvételre irányuló terveit. Fogunk még találkozni velük!
A munkások érdekeinek védelmét merőben másképp képzelték az anarchisták. Fő célkitűzéseiket az orosz Bakunyin foglalta össze. Ideológiájuk az egyén teljes szabadságát hirdette, és elutasította az egyén feletti uralom minden formáját. Úgy gondolták, hogy a szabadság legfőbb gátja az erősödő állam, vagyis az államot képviselő személyeket meg kell semmisíteni.
Az anarchizmus szellemében elkövetett merényletek áldozata lett például II. Sándor orosz cár, Erzsébet osztrák császárné és magyar királyné, I. Umberto olasz király, valamint Ferenc Ferdinánd osztrák trónörökös és a felesége.
A század utolsó harmadában az egyház is szorgalmazni kezdte a munkásság védelmét a társadalmi béke és az igazságosság megteremtése érdekében. XIII. Leó pápa „Rerum Novarum” kezdetű körlevelében támogatta az egyház szociális tevékenységét a munkásság körében, és a keresztény szakszervezetek létrehozását. Ebből a gondolatból született meg a keresztényszocializmus ideológiája, amely törvényes keretek között kívánta javítani a munkások helyzetét.
Az irányzatok között folyamatos ideológiai viták dúltak arról, hogy kinek van igaza. Más elképzelések, más utak, más eszközök. Hogy melyik érte el a valódi célját, azt majd a XX. század története mutatja meg.