A bethleni konszolidáció

Háborús vereség, forradalom, diktatúra, vörösterror, fehérterror, Trianon. Mindez másfél év alatt söpört végig a magyar történelmen. Csoda, hogy mindenki rendre vágyott végre? Kellett egy politikus, aki meg tudja ezt valósítani. Akadt egy ilyen politikus: gróf Bethlen Istvánnak hívták.
Horthy Miklós kormányzó 1921 áprilisában bízta meg Bethlent a kormányalakítással. Első nagy feladata az úgynevezett második királypuccs megoldása volt. IV. Károly ugyanis az 1921. márciusi visszatérés sikertelensége után októberben ismét megpróbálta visszaszerezni a trónt. Az események során fegyveres összecsapásra is sor került Budaörsnél, de a király kísérlete kudarcba fulladt. IV. Károlyt elfogták, és családjával együtt Madeira szigetére száműzték. Ezután a magyar nemzetgyűlés kimondta a Habsburg-ház trónfosztását. Magyarország államformája ismét királyság lett, de király híján Horthy Mikós kormányzói pozícióját szilárdították meg.
Ezután Bethlen nekiláthatott a belpolitika rendezésének. Tudta, hogy ehhez egy szilárd kormánypárti többségre van szükség, ezért 1922 februárjában egyesítette saját pártját, a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártját a Kisgazdapárttal, létrehozva így az Egységes Pártot. Ezzel hatalmának stabil parlamenti bázist teremtett.
1921-ben egyezséget kötött a szociáldemokrata párttal, ez volt a Bethlen–Peyer-paktum. Ennek az volt a lényege, hogy a szociáldemokraták lemondtak a közalkalmazottak és a mezőgazdasági munkások szervezéséről, illetve a politikai sztrájkok kezdeményezéséről, a kormány pedig kötelezte magát, hogy nem akadályozza a párt és a szakszervezetek működését.
1922-ben Bethlen új választójogi törvényt fogadtatott el, amely vidéken visszaállította a nyílt szavazást és szűkítette a választók körét. 1927-től visszaállították a főrendiház működését. Ezekkel az intézkedésekkel Magyarországon korlátozott parlamentáris rendszer épült ki, erős kormányzói hatalommal.
A legnagyobb feladatot a nemzetgazdaság helyreállítása jelentette, amelyhez pénzre volt szükség. Sokra! 1922-ben Magyarországot felvették a Népszövetségbe, és ez lehetővé tette, hogy az ország külföldi kölcsönhöz jusson. Ez 250 millió aranykorona volt, és ezzel az összeggel rendelkezésre álltak a gazdasági stabilizáció feltételei.
1924-ben felállították a Nemzeti Bankot, amely megkapta a bankjegykibocsátás jogát. Ezzel megkezdődött a pénzügyi helyzet rendezése. Az 1920-as évek második felére a korona elértéktelenedett, és 1927-től új pénzt vezettek be, a pengőt. Megélénkült a magyar gazdaság fejlődése: modernizálták a mezőgazdaságot és a könnyűipart, fejlesztették a turizmust. Korszerűsödött a vasúti közlekedés, előrehaladt az ország villamosítása. Magyarország felzárkózott a közepesen fejlett agrár-ipari országok sorába.
1927-ben kiszélesítették a kötelező betegbiztosítást, majd bevezették a kötelező öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági ellátást. 1928-ban létrehozták az Országos Társadalombiztosító Intézetet, az OTI-t.
A magyar művelődés- és kultúrpolitika „virágkora” is erre az időszakra esett. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter hivatali ideje alatt soha nem látott művelődési program indult be. 1926-ban népiskolai törvényt fogadtatott el, aminek értelmében 1930-ig három és félezer tanterem és feleannyi tanítói lakás épült meg. Megreformálta a középiskolai rendszert, egyetemi központokká fejlesztette Debrecent, Pécset és Szegedet. Külföldi magyar intézeteket hozott létre többek között Bécsben, Rómában, Berlinben a magyar kultúra közvetítésére.
A Bethlen-korszak külpolitikáját a revizionizmus és a gazdasági piackeresés jellemezte. A kisantant gyűrűjében az ország leginkább Olaszország felé orientálódott. Az olaszokkal 1927-ben született meg az örök barátsági szerződés, amelyet Bethlen és Mussolini Rómában írt alá. 1928-ban Lengyelország kötött szerződést Magyarországgal.
A Bethlen által kiépített stabilitást a gazdasági világválság Magyarországra gyakorolt hatása döntötte romba. A begyűrűző válságjelenségeket a magyar kormányzat nem tudta kezelni, ezért 1931-ben gróf Bethlen István lemondott a miniszterelnökségről.