Trianon

Trianon. A magyar történelem sorsfordító fejezete. Napjainkig rengeteg érzelem, indulat és sok-sok tévhit kapcsolódik hozzá. Nézzük most meg a történelmi tényeket!
Az I. világháborút Magyarország vesztes országként fejezte be. Ekkorra már az Osztrák–Magyar Monarchia széthullott, az érintett államok és az antant is önálló nemzetállamokban gondolkodtak ebben a térségben.
A párizsi békekonferenciára 1920 januárjában érkezett a magyar küldöttség gróf Apponyi Albert vezetésével. A politikus a nagyhatalmak előtt megpróbálta legalább a többségében magyarok lakta területeket megvédeni, népszavazást kérve a hovatartozásról, de minden felvetése elutasításra talált. Valójában a végső döntést már 1919 nyarán meghozták a nagyhatalmak.
A békeszerződés aláírására 1920. június 4-én a Trianon-palotában került sor. A területi rendelkezések mindenki számára megdöbbentőek voltak: az ország területe az addigi 283 ezer km2 -ről 93 ezer km2-re csökkent, ezzel Magyarország a területe kétharmadát elvesztette. A Felvidéket és Kárpátalját Csehszlovákiához, Erdélyt, Partiumot és a Bánát keleti részét Romániához, a Szerémséget, Bácskát, a Bánság nyugati részét és a Muraközt a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz csatolták, nyugaton pedig egy keskeny sávot, a későbbi Burgenlandot, Ausztriához. Népszavazást a nagyhatalmak egy esetben rendeltek el: 1921-ben Sopron és a környékbeli falvak a Magyarországhoz tartozást választották. Ezért kapta Sopron a leghűségesebb város nevet.
Az ország népessége 18,2 millió főről 7,6 millióra csökkent, az elcsatolt területeken 3,3 millió magyar került kisebbségbe. Megközelítőleg 400 ezer magyar menekült az utódállamokból az anyaországba, ezzel családok ezrei kényszerültek átmenetileg vagonokba, nyomorúságos körülmények közé.
A trianoni béke jóvátétel fizetésére is kötelezte Magyarországot, bár ennek pontos összegét csak 1923-ban határozták meg 200 millió aranykoronában.
A békeszerződés katonai előírásokat is tartalmazott, azzal a céllal, hogy alkalmatlanná tegye Magyarországot a katonai visszavágásra. A rendelkezés a magyar haderőt 35 ezer főben maximálta, megtiltotta az általános hadkötelezettséget és a modern fegyvernemek tartását.
A béke aláírásának napja gyásznap lett Magyarországon. Félárbocra engedték a zászlókat, megállt az élet, mindenki gyászolt. A magyar társadalmat sokkhatásként érte a döntés.
A trianoni béke területi veszteségei igen súlyos gazdasági következményekkel jártak. Az ország elveszítette nyersanyagforrásai túlnyomó részét: határon kívülre kerültek a kősó-, a kőszén- és az érckészletek, illetve a faállomány jelentős része. Ugyanakkor Magyarországon maradt kihasználatlanul a feldolgozóipar legtöbb központja. Mindez Budapestet érintette a legsúlyosabban.
Komoly károkat okozott a határmódosítás a vasúthálózat szerkezetében is. A vasútvonalak jelentős része az utódállamokhoz került, ezzel megszűnt vagy bonyolulttá vált az egyes országrészek közötti vasúti kapcsolat. A helyzetet az is nehezítette, hogy a megszálló román erők a mozdonyok és vagonok túlnyomó részét egyszerűen kiszállították az országból.
A gazdasági élet legnagyobb problémáját azonban az jelentette, hogy a Monarchia részei között kialakult munkamegosztás felbomlott, megszűnt a tőke és a munkaerő szabad áramlása. A problémát fokozta, hogy az utódállamok ellenséges viszonyba kerültek egymással, és elzárkóztak a gazdasági együttműködéstől. Az országok „bezárkóztak”, és ez az egész térség fejlődését visszavetette.
Az országban egyetlen politikai erő sem fogadta el a kialakult helyzetet, a béke revíziójának, azaz felülvizsgálatának igénye általános volt a magyar társadalomban. Különbséget csak az jelentett, hogy részleges, csak a magyarlakta területekre vonatkozó vagy teljes, az egész történelmi Magyarországot visszaállítani szándékozó revíziót hirdettek a különböző politikai erők.
Ezek után a Horthy-rendszer külpolitikájának legfőbb irányelve a revízió megvalósítása lett. Ez terelte Magyarországot a másik vesztes, Németország mellé, és sodorta végső soron egy újabb háborúba.