A dualista állam politikai rendszere

1867-ben a kiegyezéssel Magyarország és Ausztria sorsa összekapcsolódott. De jó lesz ez így? Mit adtunk fel és mit nyertünk az egyezséggel? Erről folyt a politikai vita a következő évtizedekben.
Nézzük először is a létrejött Osztrák–Magyar Monarchia sajátos politikai rendszerét! Az új államalakulat dualista, azaz kétközpontú alkotmányos monarchia lett.
Az alkotmány szerint a két országállam irányítása és közigazgatása egymástól független volt.
Mindkét országot a közös uralkodó, Ferenc József irányította, Ausztriát császárként, Magyarországot királyként.
A közös ügyek – a hadügy, a külügy és az ezek finanszírozását szolgáló pénzügy – felügyeletére 60-60 fős delegációt küldött a két ország törvényhozása.
A Monarchia közös hadserege az úgynevezett K. u. K. (ká und ká), azaz Kaiserlich und Königlich (kajzerlih und kőniglih), császári és királyi hadsereg, amelynek főparancsnoka az uralkodó volt.
A kiegyezési törvény rendezte a két belpolitikailag független ország gazdasági kapcsolatait is. A közös vámterület és valuta mellett biztosították a munkaerő és a tőke szabad áramlását. Megállapították a közös ügyek finanszírozásának arányát az úgynevezett kvótában. Ausztria részesedése 70, míg Magyarországé 30% volt. Ez megfelelt a két ország gazdasági fejlettségének.
Rendezni kellett Magyarország és Horvátország politikai kapcsolatát is. Ez 1868-ban történt meg a horvát–magyar kiegyezéssel. Ennek értelmében a tartomány továbbra is megőrizte területi autonómiáját és a magyar országgyűlésbe küldött képviselők útján érvényesítette érdekeit.
A dualista Magyarország pártviszonyait az Ausztriához fűződő viszony határozta meg. Egyszerűen szólva a kormánypártok elfogadták a kiegyezést, az ellenzéki pártok nem értettek vele egyet. Ez volt a legfőbb választóvonal a korszak politikai életében.
A két irányzat, az ellenzék, illetve a kormányt támogató, az 1860-as években a Határozati és a Felirati Párt soraiból alakult ki. A Határozati Pártból jött létre az Országos 48-as Párt, majd a Függetlenségi Párt, amely mereven elutasította a kiegyezést és teljes függetlenséget akart. Mérsékeltebb politikát folytatott a Balközép Párt, amely éles kritikával jelezte a kiegyezéssel kapcsolatos fenntartásait.
A dualizmus első kormánypártja a Felirati Pártból alakult, Deák-párt néven. Vezéralakja az idősödő Deák Ferenc mellett Andrássy Gyula volt. Amikor 1875-ben a Deák-párt helyzete meggyengült, a párt erősebbik szárnya egyesült a Balközép Párttal és Szabadelvű Párt néven hozott létre egy erős kormánypártot. A Deák-párt kisebbik csoportja megalapította a Konzervatív Pártot.
A Szabadelvű Párt elnökeként 1875-től 1890-ig Tisza Kálmán volt az ország miniszterelnöke, aki rendkívül határozottan valósította meg reformelképzeléseit. Kormányzása alatt korszerűsítették a megyéket, a közbiztonság érdekében a városokban felállították a rendőrséget, vidéken a csendőrséget. A polgári állam fejlődését jelzi az egészségügyi ellátás, az infrastruktúra és a postai szolgáltatás fejlesztése.
A pártok sorában 1890-ben jelent meg az első munkáspárt, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt. Taglétszáma gyorsan nőtt, bár a magas választójogi cenzus miatt parlamenti képviselete ekkor még nem volt.
Az 1900-as évek elejére a kormánypárt és az ellenzék között egyre élesebbé vált az ellentét a véderővita miatt. A kormánypárt támogatta a hadseregfejlesztést, míg az ellenzék mereven elutasította azt. A politikai vita egyre durvábbá vált, még a parlamenti ülésterem szétverésére is sor került. 1912-ben, amikor Tisza István lett a parlament elnöke, komoly tüntetés zajlott Budapesten.
„Pest utcái között rohanó nép, puskalövések, rendőr, tört üvegek, népszava forradalom” – írta a kor krónikásaként Babits Mihály. 1913-ban az uralkodó Tisza Istvánt nevezte ki az ország miniszterelnökévé, aki így felülkerekedett az ellenzéken, és elfogadtatta a hadseregfejlesztést.
„Feloszthatatlanul és elválaszthatatlanul” – ez volt az Osztrák–Magyar Monarchia jelmondata. Bár a magyar ellenzék évtizedeken keresztül szorgalmazta a szétválást, mégis sikerült megőrizni ezt az egységet. Ekkor még senki sem tudhatta, hogy az együttélés igazi próbatétele 1914-ben kezdődik.