Demokráciák és a fogyasztói társadalom

Biztos hallottad már, hogy fogyasztói társadalomban élsz! De azt is tudod, hogyan jött létre? A nyugati országokban az 1950-es évektől kezdve általános gazdasági fellendülés kezdődött. A beruházások jelentősen megnövelték a munkaerő-szükségletet, melyet sok országban bevándorló vendégmunkások alkalmazásával oldottak meg. Például Angliában 70 ezer lengyel bányász telepedett le, az NSZK-ba több mint kétmillió – elsősorban török – vendégmunkás érkezett. A vendégmunkások magukkal vitték kultúrájukat is, a nyugat-európai országokban egyre jellemzőbb lett a multikulturalizmus. A társadalompolitikának fontos eleme lett az oktatási, az egészségügyi és a társadalombiztosítási rendszer fejlesztése. Mindezek miatt a nyugati országokat jóléti államoknak is nevezték. A mezőgazdaság és az ipar robbanásszerű termelékenysége lehetővé tette a harmadik szektor bővülését. A növekedés legfontosabb feltétele a vásárlóképes kereslet biztosítása volt. A folyamatosan emelkedő bérek hozzájárultak a lakossági fogyasztás ugrásszerű növekedéséhez. Emiatt ezeket a társadalmakat a mai napig fogyasztói társadalomnak is nevezik.
Elsőként 1968-ban a Római Klub hívta fel a figyelmet a fogyasztói társadalom negatívumaira. Kiemelték, hogy a Föld nyersanyagkészletei végesek, a túlzott ipari tevékenység és fogyasztás globális felmelegedéshez, és ökológiai katasztrófához fog vezetni. A probléma orvoslására kezdődött meg a fenntartható fejlődés elvének kidolgozása az 1980-as években.
1973 novemberében az OPEC drasztikusan megemelte az olajárakat, mert úgy ítélték meg, hogy az arabok ellen háborúskodó Izraelt a fejlett országok jelentős része támogatta. Az olajárrobbanás miatt az addig olcsó energia hirtelen drágává vált, az ipari termelés veszteséges lett. 1979-ben az OPEC újabb drasztikus áremelést hajtott végre, emiatt a recesszió a 80-as évekre is átnyúlt.
Az USA-ban az olajválság és a vietnami háború miatt kialakult krízist Nixon nem tudta kezelni. A Watergate-botrány miatt megbukott elnököt, volt alelnöke Gerald Ford, majd Jimmy Carter követte. A gazdasági megújulás azonban csak Ronald Reagan elnöksége alatt, 1980-tól indult meg. Csökkentek az adók, az űrfegyverkezési program beindítása felélénkítette a gazdaságot. Óriási szerepe volt a kelet-európai országok rendszerváltozásának előkészítésében. Reagant George Bush követte, akinek már szembe kellett néznie a Szovjetunió bukása után az arab államok megerősödésével. Amikor 1990-ben Szaddam Husszein, az iraki diktátor megtámadta Kuvaitot, Bush egy hét alatt visszavonulásra kényszerítette Irakot. Utóda 1993-tól Bill Clinton lett, aki megpróbálta a gazdasági életet felpezsdíteni. Őt 2000-től a korábbi elnök fia, George W. Bush követte, akinek elnöksége alatt, 2001. szeptember 11-én történt az Egyesült Államok elleni legvéresebb terrortámadás.
Az NSZK-ban Willy Brandt 1974-ben a környezetébe beépült és leleplezett NDK-s ügynök miatt lemondott. Utódja Helmut Schmidt kancellár volt 1982-ig. Majd őt Helmut Kohl követte. Kancellárságának legfontosabb eseménye 1990-ben Németország újraegyesítése volt. Ugyancsak meghatározó szerepe volt François Mitterand (Franszoa Mitterand) francia elnökkel együtt az 1992-ben a maastrichti szerződéssel létrehozott Európai Unió megalakításában, és 1995-ben a schengeni egyezmény életbe léptetésében. Utóda, Gerhard Schröder kancellársága idején, 2002-ben több országban bevezették az eurót. 2005 óta Angela Merkel áll a Németországi Szövetségi Köztársaság élén.
Nagy-Britannia az 1960-as évek közepétől komoly válságot élt át. Az északír kérdés rendezetlensége miatt az IRA folyamatos terrorcselekményeket hajtott végre az országban. A gazdasági nehézségek miatt pénzügyi válság alakult ki. A problémát a neokonzervatív gazdaságpolitikát bevezető Margaret Thatcher, a Vaslady próbálta orvosolni. Politikája azonban csak részleges sikereket hozott, ezért 1990-ben lemondott. Utódja John Major, majd 1997-től Tony Blair lett. A 2008 után hatalmon lévő vezetőknek a fogyasztói társadalom miatt kialakult legfontosabb globalizációs problémákat kell orvosolni.