Nagy Sándor és a hellenizmus kora

Az angol nyelv ismerete kötelező az üzleti életben és a sport világában, a nagy kasszasikerek a mozikban az angol nyelvű amerikai filmek. Az Egyesült Államok zenéje, az ottani stílus, öltözködés, a gyorséttermek, a TV-sorozatok az egész világon elterjedtek. Sok ember úgy akar élni, mint az amerikaiak. Az ókorban valami nagyon hasonló történt. Lássuk, hogyan alakult ez ki!
A birodalmat építő Athén és Spárta között 27 éves háború tört ki, melybe a legtöbb görög polisz bekapcsolódott. A hivatásos szónokok, a demagógok olcsó ígéretekkel belehajszolták Athént egy súlyos kudarccal végződő szicíliai hadjáratba. A peloponnészoszi háború Athén vereségével ért véget, de a demokrácia fennmaradt. Kr. e. 404 után 30 évre Spárta vette át a görögség irányítását. A Kr. e. IV. század közepén a görög világ egy hanyatlóban és egy születőben lévő nagyhatalom, Perzsia és Makedónia harcának szenvedő alanya lett. A makedónok nem voltak görögök, csak „barbároknak” számítottak. Az ottani aranybányákra és állandó zsoldoshadseregre támaszkodva II. Philipposz [ejtsd: FILIPPOSZ] makedón uralkodó elkezdte a Perzsia elleni háború szervezését. A makedónbarát poliszok támogatásával II. Philipposz legyőzte a makedónellenes államokat és megalakította a görög szövetséget. Egy ünnepen aztán meggyilkolták, így a Perzsia elleni háború megindítása fiára, Alexandroszra, Sándorra maradt.
Nagy Sándor Kr. e. 336-ban, 20 évesen vette át a hatalmat, tanítója a nagy filozófus, Arisztotelész volt. A továbbfejlesztett makedón falanx Kr. e. 334-ben megindult Perzsia ellen. A 4 méter hosszú lándzsákkal a 256 fős alakzat eredményesen hárított és támadott. Kis-Ázsia elfoglalása után III. Dareiosz békét ajánlott, de Nagy Sándor számára nem volt megállás: Fönícia és Egyiptom következett. Sándor itt megalapította és magáról nevezte el Alexandria városát, az egyiptomi papok pedig istennek nyilvánították. Három évvel később Gaugamélánál a makedónok legyőzték a perzsa fősereget, III. Dareiosz elmenekült, Sándor bevonult Babilonba. A perzsa királyt egy rokona meggyilkoltatta, Nagy Sándor pedig folytatta a perzsa helytartók üldözését soha nem látott messzi országok felé, oda, ahol ma Afganisztán és Üzbegisztán terül el. Itt alapította a tizedik Alexandriát, a „legtávolabbit”. A Himalája elérése után kelet felé indult, és behatolt a különös lények által lakott Indiába. A harci elefántokkal támadó indusok ellen is kitartott a makedón falanx. Nagy Sándor személyes bátorságával tűnt ki az elefántok ellen. Nagy Sándor Irán sivatagjain át hazatért Babilonba, ahol az alkoholnak és a maláriának köszönhetően Kr. e. 323-ban meghalt. Nagy terve, a makedónok és a perzsák összebékítése csak a következő századokban valósult meg.
Bár birodalmát hadvezérei felosztották, egész Ázsiát „megfertőzte” a görög kultúra és életmód. A hellenizmus korában Szicíliától Indiáig egy nagy multikulturális világ született, ahol a világnyelv, a diplomácia nyelve egy egyszerűsített görög lett. Nagy Sándor új városaiban, Egyiptomban, a távoli Baktriában (a mai Afganisztánban) vagy Babilonban görög színházakban görög drámákat játszottak. Az iskolákban az Odüsszeia lett a kötelező olvasmány, amelyet pergamenre írtak. A keleten szerzett ismereteket a görög tudósok továbbfejlesztették. Az új világ központja az 500 000 lakosú Alexandria lett, külön városnegyedekkel a görögök, egyiptomiak, zsidók számára. A világítótorony a hét ókori csoda egyike, a Muszeion [ejtsd: MÚSZEION] nevű könyvtár pedig félmillió tekercsével a tudomány központja lett. Itt írták meg az első matematika-tankönyvet, a földrajztudósok pontos térképeket készítettek, kiszámították az Egyenlítő hosszát. Itt tanult a szicíliai Arkhimédész [ejtsd: ÁRHIMÉDÉSZ], az emelő, a hidraulika, a vízemelő feltalálója. Itt készült a világ első gőzenergiával működő automatája.
A filozófusok sokféle választ adtak az új világ kihívásaira. A hedonisták szerint az istenek sorsukra hagyták az embereket, ezért az élet élvezete az egyetlen cél. A sztoikusok éppen ellenkezőleg, minden fájdalmat, bánatot, megrázkódtatást nyugodtan, érzelemmentesen kívántak elviselni. Diogenész, a cinikus filozófus kinevette az emberek pénz utáni igyekezetét. Nagyon sokan egyedül az istenek felett álló sorsban és saját szerencséjükben bíztak.