Előzetes tudás

Ehhez a témához ismerned kell az athéni demokrácia kialakulásának történetét, Szolón és Kleiszthenész törvényeit. Tudnod kell, hogy a démosz hatalomra kerülése jelenti a demokráciát.

Tanulási célok

Ebből a tanegységből meg fogod ismerni a 300 spártai valódi történetét, a perzsa háborúkat és az athéni demokrácia működésének alapjait. Megtudod, hogy a mai modern demokrácia nagyon sok szempontból hasonlít az athéni rendszerre, de alapvető különbségek is vannak.

Narráció szövege

Ki képviselje az országot az olimpián? Természetes, hogy versenyeken válaszják ki az erre méltó sportolókat. A közösségek vezetőit szavazással választjuk meg a legalkalmasabbak közül. De egy tombolatárgyat inkább sorsolással szeretnénk elnyerni, hiszen ezt a módszert igazságosabbnak érezzük. Mindkét eljárás demokratikus, ha sok ember dönthet az ügyekben. A demokráciát az ókori Athénban hozták létre először, ahol a nép minden polgára közvetlenül irányíthatott. A világtörténelemben korábban nem volt példa erre. És utána sem, több mint 2000 évig.
Kleiszthenész létrehozta a néphatalom alapját, a részvételt a döntéshozatalban. Ám az Kr.e. V. században a görög poliszoknak fenyegető veszéllyel kellett szembenézniük. Az Égei-tengertől Indiáig terjeszkedő Perzsa Birodalom uralkodója, Dareiosz (darejosz) elhatározta, hogy meghódítja Hellászt. Csak a spártai–athéni szövetség tudott szembszállni az óriási ellenféllel. Kr.e. 490-ben a perzsák egy Athén melletti falucska, Marathón környékén szálltak partra. A nehézfegyverzetű athéni falanx azonban visszaszorította a terepet nem ismerő perzsa gyalogságot a tengerbe, a rettegett perzsa íjászok pedig nem tudtak kibontakozni.
Athén és Spárta 10 évig készülhetett az újabb támadásra. A viták során Themisztoklész javaslatára eldőlt, hogy Athén háromevezősoros hadiflottát épít, míg a spártaiak a szárazföldön készültek. Amikor az új nagykirály, Xerxész követei megjelentek a poliszokban, a görögök nagy része félelemből behódolt a perzsáknak. Kr.e. 480-ban 200 000 fős sereg kelt át egy hatalmas hídon a mai Isztambulnál a görög területre. Az egyesült görög haderő a Thermopülai szorosban, egy 14 méter keskeny, áthatolhatatlan hegyek és a tengerpart között fekvő átjárónál várta a perzsákat. A 7000 görög pár nap harc után visszavonult, csak 300 spártai védte a szorost, de a perzsák egy alig járható hegyi ösvényen a hátukba kerültek és lemészárolták őket. Athént kiürítették, a perzsák földig rombolták a várost. Xerxész besétált Themisztoklész csapdájába: a szűk szalamiszi öbölben a könnyűmozgású görög hajók letörték a nehezen manőverező perzsa hajók evezőlapátjait vagy léket fúrtak azokon. A katasztrofális vereség után az utánpótlás nélkül maradt perzsa sereg visszavonult. A következő évtizedekben Athén visszafoglalta a kis görög szigeteket, majd a perzsaellenes szövetség álcájaként létrehozta saját birodalmát, és adóiból megteremtette a demokrácia alapját a következő 50 évben.
A polgárok 20 éves koruk felett minden tisztséget viselhettek, részt vettek a népgyűléseken és az esküdtbíróság tagjai lehettek. Az 500 tagú tanács 50 fős csoportokban vezette a várost. Olyan ez, mintha most havonta új kormányt és naponta új miniszterelnököt választanánk. A tanács készítette elő a népgyűlés elé kerülő ügyeket, kezelte az állam pénzügyeit, ellenőrizte az építkezéseket, a hadsereget, elszámoltatta a tisztviselőket hivataluk letelte után. Kiterjedt szociális ellátást biztosítottak, a mozgássérülteknek, az árváknak és az özvegyeknek segélyt utaltak ki. A tisztségeket, a tanács tagjait kisorsolták. Még a városi szemétszállításra is külön tisztség volt. A népgyűlés egy dombon, az Akropolisszal szemben volt, itt 6000 polgár kézfelemeléssel szavazta meg a 10 sztratégoszt, a hadsereg vezetőit, és külön sorsológéppel jelölték ki a 6000 bírót, hogy a megvesztegetést mindenképpen elkerüljék.
Kr.e. 445-ben a város élére 15 évre Periklész sztratégosz került, aki az ezüstbányák bevételéből, valamint a polgárjog nélküli, a kikötőbe betelepült gazdag kereskedők és a szövetségesek adóiból gazdálkodva bevezette a napidíjat. Azok kapták, akik munkájuk mellett vettek részt a népgyűlésen, a tanácsban, illetve a bíróságokon. Bár a vagyoni különbségek nagyok voltak, a nép elégedett volt, mert személyesen vehetett részt az államügyekben, és a hadiflotta elég munkát adott a földnélkülieknek. A gazdagok adó helyett kötelesek voltak a saját vagyonukból teljesen felszerelni egy hadihajót vagy színpadra állítani egy darabot. Kimaradtak a jogokból az együttlakó polgárok és a rabszolgák mellett az athéni nők is, bár így is hatással tudtak lenni a döntésekre. A demokrácia megengedte, hogy az is a város javát szolgálja, aki szegény és társadalom alsó rétegeibe tartozik.

Ajánlott irodalom

Száray Miklós: Történelem 9., Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó, Budapest, 2013.

Rubiconline, Tarján M. Tamás: Kr. e. 480. augusztus 11. A thermopülai csata első napja, http://www.rubicon.hu/magyar/old...

Szabó Árpád: Periklész kora., Magvető Kiadó, Budapest, 1977.

Teszt 
Javasolt feldolgozási idő: 15 perc
Még nem töltöttem ki a tesztet
Developed by Integral Vision