A perzsa háborúk és az athéni demokrácia

Ki képviselje az országot az olimpián? Természetes, hogy versenyeken válaszják ki az erre méltó sportolókat. A közösségek vezetőit szavazással választjuk meg a legalkalmasabbak közül. De egy tombolatárgyat inkább sorsolással szeretnénk elnyerni, hiszen ezt a módszert igazságosabbnak érezzük. Mindkét eljárás demokratikus, ha sok ember dönthet az ügyekben. A demokráciát az ókori Athénban hozták létre először, ahol a nép minden polgára közvetlenül irányíthatott. A világtörténelemben korábban nem volt példa erre. És utána sem, több mint 2000 évig.
Kleiszthenész létrehozta a néphatalom alapját, a részvételt a döntéshozatalban. Ám az Kr.e. V. században a görög poliszoknak fenyegető veszéllyel kellett szembenézniük. Az Égei-tengertől Indiáig terjeszkedő Perzsa Birodalom uralkodója, Dareiosz (darejosz) elhatározta, hogy meghódítja Hellászt. Csak a spártai–athéni szövetség tudott szembszállni az óriási ellenféllel. Kr.e. 490-ben a perzsák egy Athén melletti falucska, Marathón környékén szálltak partra. A nehézfegyverzetű athéni falanx azonban visszaszorította a terepet nem ismerő perzsa gyalogságot a tengerbe, a rettegett perzsa íjászok pedig nem tudtak kibontakozni.
Athén és Spárta 10 évig készülhetett az újabb támadásra. A viták során Themisztoklész javaslatára eldőlt, hogy Athén háromevezősoros hadiflottát épít, míg a spártaiak a szárazföldön készültek. Amikor az új nagykirály, Xerxész követei megjelentek a poliszokban, a görögök nagy része félelemből behódolt a perzsáknak. Kr.e. 480-ban 200 000 fős sereg kelt át egy hatalmas hídon a mai Isztambulnál a görög területre. Az egyesült görög haderő a Thermopülai szorosban, egy 14 méter keskeny, áthatolhatatlan hegyek és a tengerpart között fekvő átjárónál várta a perzsákat. A 7000 görög pár nap harc után visszavonult, csak 300 spártai védte a szorost, de a perzsák egy alig járható hegyi ösvényen a hátukba kerültek és lemészárolták őket. Athént kiürítették, a perzsák földig rombolták a várost. Xerxész besétált Themisztoklész csapdájába: a szűk szalamiszi öbölben a könnyűmozgású görög hajók letörték a nehezen manőverező perzsa hajók evezőlapátjait vagy léket fúrtak azokon. A katasztrofális vereség után az utánpótlás nélkül maradt perzsa sereg visszavonult. A következő évtizedekben Athén visszafoglalta a kis görög szigeteket, majd a perzsaellenes szövetség álcájaként létrehozta saját birodalmát, és adóiból megteremtette a demokrácia alapját a következő 50 évben.
A polgárok 20 éves koruk felett minden tisztséget viselhettek, részt vettek a népgyűléseken és az esküdtbíróság tagjai lehettek. Az 500 tagú tanács 50 fős csoportokban vezette a várost. Olyan ez, mintha most havonta új kormányt és naponta új miniszterelnököt választanánk. A tanács készítette elő a népgyűlés elé kerülő ügyeket, kezelte az állam pénzügyeit, ellenőrizte az építkezéseket, a hadsereget, elszámoltatta a tisztviselőket hivataluk letelte után. Kiterjedt szociális ellátást biztosítottak, a mozgássérülteknek, az árváknak és az özvegyeknek segélyt utaltak ki. A tisztségeket, a tanács tagjait kisorsolták. Még a városi szemétszállításra is külön tisztség volt. A népgyűlés egy dombon, az Akropolisszal szemben volt, itt 6000 polgár kézfelemeléssel szavazta meg a 10 sztratégoszt, a hadsereg vezetőit, és külön sorsológéppel jelölték ki a 6000 bírót, hogy a megvesztegetést mindenképpen elkerüljék.
Kr.e. 445-ben a város élére 15 évre Periklész sztratégosz került, aki az ezüstbányák bevételéből, valamint a polgárjog nélküli, a kikötőbe betelepült gazdag kereskedők és a szövetségesek adóiból gazdálkodva bevezette a napidíjat. Azok kapták, akik munkájuk mellett vettek részt a népgyűlésen, a tanácsban, illetve a bíróságokon. Bár a vagyoni különbségek nagyok voltak, a nép elégedett volt, mert személyesen vehetett részt az államügyekben, és a hadiflotta elég munkát adott a földnélkülieknek. A gazdagok adó helyett kötelesek voltak a saját vagyonukból teljesen felszerelni egy hadihajót vagy színpadra állítani egy darabot. Kimaradtak a jogokból az együttlakó polgárok és a rabszolgák mellett az athéni nők is, bár így is hatással tudtak lenni a döntésekre. A demokrácia megengedte, hogy az is a város javát szolgálja, aki szegény és társadalom alsó rétegeibe tartozik.