Előzetes tudás
Tanulási célok
Narráció szövege
Bármilyen látványos, időnként meghökkentő mozgással, testhelyzettel találkozunk, egy dologban biztosak lehetünk: a test vázrendszerét alkotó csontok nem hajlékonyak! Legalábbis alapvető rugalmasságukon túl nem képesek számottevően meghajlani. A közkedvelt hajlékonyság kifejezés az ízületi mozgékonyságra utal, ám edzéselméleti szempontból ez a kifejezés pontatlan. Hasonlóan a lazaság is félrevezető kifejezéssé válhat, mivel gyakran a csontokat összetartó kötőszövetek kóros elváltozását jelenti, éppen ezért az edzéselméletben messzemenően elkerülendő a használata! Leghelyesebb, ha ízületi mozgékonyságnak nevezzük az ízület mozgékonyságát!
Amikor egy sportversenyen világhírű sportolót látunk, aki két méter fölé ugrik, vagy közel 100 méterre hajítja a dobószert, elsőre arra gondolunk, hogy mekkora izomerő és gyorsaság szükséges a kiváló eredmény eléréséhez. Ha alaposan megvizsgáljuk a magasugró és a gerelyhajító mozgását, e két versenyszám mozgásszerkezetét, bizony egyértelművé válik, hogy az erő és a gyorsaság magas szinten csak akkor érvényesülnek, ha ízületi mozgékonysággal is párosulnak!
Az ízületi mozgékonyság sok szempontból speciális képességnek tekinthető. Egyrészt a kondicionális és a koordinációs képességcsoportok között helyezkedik el, másrészt a biológiai éréssel, az életkor előrehaladtával a hajlékonyság szintje inkább romlik, míg más motoros képességek, például az erő és az állóképesség, ha kismértékben is, de idősebb korban is fejleszthetőek.
Az ízületi mozgékonyság az a motoros képesség, ami lehetővé teszi, hogy valamilyen mozgást nagy mozgásterjedelemmel végezhessünk, és az izmok optimálisan nyúlékonyak legyenek. Egy sportoló számára komoly feladatot jelent az erő és a gyorsaság összehangolása. Ahhoz, hogy messzire repüljön a gerely, igen nagy erőkifejtésre és villámgyors mozgásvégrehajtásra, pontosabban ezek kombinációjára, azaz a gyorserőre van szükség. A csúcsszintű sporteredmény két alapkövetelménye a kiváló kondicionális állapot és a szinte tökéletes mozgáskoordináció. Az előző okfejtésből logikusan az következik, hogy erősek, gyorsak és technikásak akkor lehetünk egyszerre, ha erre izomzatunk is készen áll. A merev, megrövidült, kis mozgásterjedelemmel rendelkező izomzat nem képes elég hatékony munkavégzésre.
Az izületi mozgékonyság függ az izmok és szalagok elasztikusságától, az idegrendszer állapotától, a külső környezeti hőmérséklettől, a napszaktól, a bemelegítés minőségétől, az izomzat tömegétől, az életkortól, a nemtől, az edzettség és a fáradtság szintjétől.
Az ízület mozgékonyságának a mértékegysége a szögfok, tehát az a fok, ami annak a mértékét mutatja, amennyire az ízületben kapcsolódó csontok egymáshoz képest egy forgástengely mentén elmozdulni képesek. Egy ízületben több forgástengely is lehet.
Tehát, ha az edzés végén elhangzik a nyújtásra-lazításra vonatkozó utasítás, mind az egészséged megőrzése, mind a teljesítményed növelése érdekében vedd komolyan!
Kapcsolódó fogalmak
Ajánlott irodalom
Dr. Nádori László: Edzéselmélet és módszertana, Testnevelési Főiskola Továbbképző Intézet, Budapest, 1976
Dubecz József: Általános edzéselmélet és módszertan, TF, Budapest, 2009