Előzetes tudás
Tanulási célok
Narráció szövege
Többféle állóképesség van? Ha állóképességi sportágról beszélünk, mi értelme például egy íjász állóképességéről beszélni? A következőkben a hagyományos jelentésen túl az állóképesség három megnyilvánulási formájáról: a rövid, a közép és a hosszú távú állóképességről ejtünk szót, amelyeket néhány sportágon keresztül mutatunk be neked.
Mielőtt bővebben szólnánk ezekről az állóképességi tartományokról, fontos tisztázni a határterhelés fogalmát. Határterhelésnél arra vagyunk kíváncsiak, hogy egy adott feladatot maximális intenzitás mellett milyen eredménnyel vagyunk képesek teljesíteni. A versenysport magától értetődő velejárója a határterhelés, és lehetőség szerint a határok fokozatos kitolása. Erre a legjobb példa a súlyemelőké, akik ki akarnak állni egy terhet, és a terhet egyre növelve eljutnak a teljesítőképességük határáig. Természetesen az állóképességet az egészséges kondíció megőrzése érdekében is érdemes fejleszteni, hiszen nemcsak a sportot, hanem a mindennapi életünket is megkönnyíti a jó állóképesség.
Egy atlétikai világverseny százméteres, illetve maratoni futódöntőjét eltérő testfelépítésű sportolók alkotják. Míg a rövidtávú versenyeken szinte kizárólag igen robosztus, jelentős izomtömeggel rendelkező atlétákkal találkozunk, addig a hosszútávú versenyeken a vékonyabb, szikárabb futók dominálnak. Rövidtávon gyors, robbanékony izmokra van szükség ugyanis, amelyek gyorsan tudnak maximális munkát végezni. Hosszútávon ugyanakkor kitartó, terhelhető, nem fáradékony izmokra van szükség, amelyek hosszan és folyamatosan tudnak munkát végezni.
A rövidebb táv teljesítése, például néhány másodperc alatt lefutni a száz métert, teljesen más jellegű fizikai igénybevétel, mint a tízezer méter teljesítése. A különbség a motoros képességekben, így az állóképességben is megmutatkozik. Ha egy vágtázó sprinter az élvonalba szeretne kerülni rengeteg edzésre, sok-sok száz méter lefutására van szüksége. A rövidtávok sorozatos és ismételt teljesítésével, célirányosan elsősorban a rövid távú állóképesség fejlődik. Ugyanezen az alapelven, egy 1500 méteres távon induló futónak magas szintű közép távú állóképesség nélkül esélye sincs a jó időeredményre. Végül az embert próbáló tízezres és maratoni számokban csak a legszívósabbak érvényesülnek, azok, akik az erejüket, illetve az iramot a megfelelő mértékben tudják beosztani.
Az állóképesség megnyilvánulási formája, az igénybevétel mértéke legpontosabban az adott sporttevékenység időtartamával jellemezhető. A rövid távú állóképesség a kétperces erőkifejtésig meghatározó. A közép távú állóképesség elsősorban a 2 és 9 perc közötti zónában, míg a hosszú távú állóképesség a 15 percen túli teljesítménynél van túlsúlyban. Egy másik sportági példán keresztül bemutatva: a cselgáncsozó egy ötperces küzdelem során főként a közép távú állóképességére hagyatkozhat. Amikor azonban a cselgáncsos útja ennél több ideig tartó összecsapáson keresztül vezet a sikerig, bizony a hosszú távú állóképességére is támaszkodnia kell.
Az lesz igazán eredményes a sportágában, aki a versenyszámhoz szükséges specifikus állóképesség birtokában van, emelett más motoros képességei is magasszintűek.
Kapcsolódó fogalmak
Ajánlott irodalom
Dubecz József: Általános edzéselmélet és módszertan. Rectus Kft., Budapest, 2009.
Rigler Endre: Az általános edzéselmélet és módszertan alapjai, III. A felkészítés: a kondicionális képességek fejlesztése. Jegyzet az iskolarendszeren kívüli sportszakemberképző tanfolyamok részére. Budapest, Demax Művek, 2000.
Nádori László: A testi képességek fejlesztésének elméleti és módszertani alapjai. A Testnevelési Főiskola Közleményei, 1981/2. 271–277. o.
Eckschmiedt Sándor: Általános erőfejlesztés, betekintés a testépítésbe. TF-jegyzet, Budapest, 2006.