Az ókori etikák boldogságfelfogása

Ha megkérdeznénk az embereket, mire vágynak, nagyon sokuk válaszában szerepelne a boldogság. De mi a boldogság? Ha megkapnád a vágyott telefont, ha a számodra legnehezebb tárgyból ötöst írnál, ha az, aki tetszik neked, elmenne veled közös programra, boldog lennél? Az ókori filozófusok szerint mindez még nem lenne elég. Az ő szavuk a boldogságra az eudaimonia volt. Ez nem állapot, hanem tevékenység – mégpedig olyan, ami egy egész életen át tart. Folyamatos tanulást és gyakorlást igénylő életforma.
A Kr. e. V. században, Athénban élt Szókratész szerint a boldogság és az erényes élet együtt járnak, az erény pedig tudás. „Aki tud, az jó.” Vagyis csak az, aki tudja, mi helyes, az cselekedhet helyesen, és élhet boldogan. Az ő álláspontja az etikai racionalizmus. Képzeljünk el egy olyan embert, akinek az összes tudást a Jóról megtanítjuk. Vajon ő erényes és így boldog lesz?
Arisztotelész nemmel válaszolna. Ő is azt vallotta, hogy a boldogsághoz erényes élet kell, és ez tudáson alapul.
„Az ember nem lehet jó anélkül, hogy eszes lenne, sem pedig eszes erkölcsi erények nélkül.”
Viszont nála az erkölcsi erényekhez kapcsolódó tudás nem elméleti, hanem gyakorlati okosság.
És nem elég, hogy ezt megszerzed, állandó gyakorlásra is szükség van. Nem az a bátor, aki sokat tud a bátorságról, hanem az, aki bátor tetteteket hajt végre.
Olyan lelki alkatot kell kialakítanod magadban, amely az egyes helyzetekben arra az elhatározásra sarkall, hogy megpróbáld eltalálni a jót. Ez a lelki alkat az erény.
Itt felteheted a kérdést: honnan tudhatom, hogy egy adott esetben mi a jó? Ez nem adható meg, mert más az államférfinak és más a földművesnek, mindenkinél változó. De az tudható, milyen gyakorlás során érheted el: mindenben a közepet célozd meg. Ha például eszel, kerüld el a túlzásból fakadó rosszat (vagyis azt, hogy teleeszed magad), és a hiányból fakadó rosszat is (például csak pár salátalevelet eszel), fogyassz mértékletesen! Ez könnyűnek tűnik, valójában sokat kell gyakorolni. Olyan, mintha egy kör közepét akarnád eltalálni: számtalan rossz megoldás van, míg csak egy az, ami jó. Ezt szinte sohasem tudjuk eltalálni, viszont maga a gyakorlás jelenti az erényes, boldog életet.
Itt felmerül a következő kérdés: honnan tudom, hogy hol van a közép? Nincs más segítség, mint a társadalmi hagyomány, az általad bölcsnek tartott emberek mintája, akiket megfigyelhetsz, és megpróbálhatod őket követni.
A boldogságot bizonyos külső testi, illetve anyagi javak is befolyásolják, például az egészség, vagyonosság. Vagyis kell némi szerencse is ahhoz, hogy beteljesítsünk egy boldog életet.
Arisztotelész után, a hellenizmusban született két nagy hatású etikai irányzat: a sztoicizmus és az epikureizmus.
Ha valaki azt mondaná, hogy kiesett az ablakon az okostelefonod, futnál-e az utcára, hogy megnézd? A sztoikus filozófus azt javasolná, ne tedd. A bölcs ember meg tudja állapítani egy adott helyzetről, hogy tőle függ-e vagy sem. Amennyiben kiderül, hogy nem, közömbös marad iránta. A világot a fátum, vagyis a sors irányítja, bármilyen kísérlet, hogy ezt befolyásolni próbáld, kudarcra van ítélve, csak szenvedést hoz. Ha sikerül ezt belátnod és közömbös tudsz maradni, létrejön benned az apatheia, a szenvedélymentes állapot. Ezt persze gyakorolni kell. Ezt a technikát javasolná például Epiktétosz: tekintsd úgy a telefonodat, hogy az valójában sohasem volt a tied, akkor nem fogsz mérgelődni, ha elromlik!
Ez nem jelenti azt, hogy maradj tétlen, sőt folyamatosan összpontosítanod kell, mivel van, ami csak tőled függ: az erényeid gyakorlása. Mindig légy igazságos, bölcs, bátor és mértékletes! Ha így élsz, az olyan, mintha megálltál volna egy hegycsúcson, ahonnan nem tud ledönteni semmilyen erő, boldog vagy!
Az összpontosítás helyett az epikureizmus azt tanácsolja, hogy lazulj el! Ehhez szükséges annak a tudása, hogy a világ csak atomokból és űrből áll. Ha ezt bölcsen belátod, akkor a legkellemesebb atomkupac-állapotot, vagyis a hedonét, azaz a gyönyört próbálod elérni. Ez nem élvezethajhászást jelent. Gondolj bele: ha hosszú ideje nem ettél, nem a nagy lakoma fog örömet okozni, hanem valamilyen egyszerűbb étel!
A hedoné gyakorlásához Epikurosz, az irányzat névadója a következőt tanácsolja: bölcsen mérlegelj, hogy a vágyad tényleg szükséges-e! Ha nem, akkor vesd el! Ha viszont szükséges, és megéri, akkor vesd bele magad! Törekedj az ataraxiára, vagyis a lélek zavartalan állapotára!
Mi kell a boldogsághoz? Akár a tudást, akár az erények folyamatos gyakorlását, vagy az apatheiát, esetleg a hedonét választod, tanulnod és gyakorolnod kell!