Az erő fajtái

Szia! Bemutatom a három kedvenc tanítványomat, Marcit, Gyurit és Ernőt. Pardon! Mielőtt teljesen láthatóvá válnának, képzeld el őket! Biztosan segít, ha az emlékeidből az ismerőseid között keresel hozzájuk hasonló alkatú sportolót. Mindhárman szeretik a testnevelésórákat, jól teljesítenek a különböző feladatokban, bár különböző erősségeik és gyengéik vannak. Marci közülük a legizmosabb és a legnagyobb súlyú, Gyuri a legfürgébb, Ernőt viszont szinte sosem látták játék alatt igazán kimerültnek. Ha izomerőről van szó, ők hárman a maguk módján mindannyian erősnek számítanak! Marci a maximális erő tekintetében, Gyuri a gyorserőt igénylő feladatokban a legjobb, Ernőnek az erő-állóképessége remek, azaz a kisebb erőt igénylő feladatokban ő fárad el legkésőbb.
Most, hogy körvonalazódtak számodra az alkati különbségeik, nézzük meg, pontosan miben tér el hármuk izomzata, mitől válik alkalmasabbá egyik vagy másik feladatra a működésük.
Marci izmai alapvetően vastagabbak a társaiéinál. Az izmait alkotó rostok nincsenek többen, viszont vastagabbak, azaz az izomrostok keresztmetszete nagyobb, és ezért a velük elérhető maximális erőkifejtés is nagyobb. Maximális erőfejlesztésnél az izom keresztmetszete megfelelő edzésszám után nő. Ez a jelenség a hipertrófia. A maximális erő az a lehető legnagyobb statikus vagy dinamikus erő, amelyet az ember akaratlagosan ki tud fejteni. A maximális erő függ az izom beidegzésétől, szinkronizációjától is.
A gyorserő vagy gyorsasági erő az ideg-izomrendszernek az a képessége, amely lehetővé teszi viszonylag nagy ellenállások nagy gyorsaságú izom-összehúzódással történő legyőzését. Gyuri izomzata a legkülönbözőbb sportágakban lehet előnyös, ott ahol robbanékony, gyors mozdulatra van szükség, például: elrugaszkodásnál, fékezéseknél, valamilyen atlétikai szer eldobásánál, stb. A különböző labdajátékok gyors irányváltoztatásaihoz is nélkülözhetetlen a gyorserő. A gyorserő függ a maximális erő nagyságától, az izom-összehúzódás gyorsaságától, és a szinkronizációtól.
Az erő-állóképesség a hosszantartó, viszonylag nagy erőkifejtéseket igénylő mozgásoknál az izomzat elfáradással szembeni ellenállásában nyilvánul meg. Az a kondicionális képesség, amely a hosszantartó és/vagy az ismétlődő terhelésekkel szembeni ellenállást teszi lehetővé. Ernő erő-állóképessége függ az erő nagyságától, az anyagcsere-folyamatoktól, a maximális erőtől és a mozgáskoordináció nagyságától.
Az erő e három megjelenési formáján kívül van még egy, a reaktív erő. A reaktív erő az izomnyúlást azonnal követő izom-összehúzódással járó erőkifejtést jelenti. Érdekessége, hogy a reaktív erőkifejtés nagyobb lehet a maximális erőkifejtésnél, mivel a maximális erőkifejtésnek az akaratlagos összehúzódás mértéke határt szab, a reaktív viszont túllépheti még azt is! A reaktív erőkifejtésnél a megnyúlás közben az izom nem ernyed el, hanem éppen aktívabbá válik, a lassú nyúlás közbeni feszülése fékezőleg hat, amit azonnali robbanékony összehúzódás követ, ezért beszélünk reaktív hatásról. Mint az előző esetekben már említettük, az izomtömeg mennyisége arányos az izomerővel, ami a reaktív erő legyőzésében meghatározó. Az izom-összehúzódás sebessége szintén befolyásoló tényező.
A három tanítványom a jövőben kitartó, céltudatos erőfejlesztéssel ledolgozhatja egymással szembeni speciális hátrányait. Az, hogy később sikereket érek-e el a sportban, csak rajtuk múlik.