Az Erdélyi Fejedelemség aranykora

Az emberiség, amióta kitalálta a pénzt, mindig igyekezett kifejezni, ki a kibocsátó. Ezt leggyakrabban az éppen aktuális uralkodó arcképével valósította meg. A hagyomány napjainkig fennmaradt, ma is találunk ilyen fizetőeszközt, legyen az érme vagy papírpénz. A mai köztársasági berendezkedésű államokban is megőrizték a hagyományt, általában történelmileg kiemelkedő személyek portréi szerepelnek a pénzeken.
Nincs ez másképp a magyar forint esetében sem. Régebbi pénzeinken, mai magyar forintjaikon is történelmünk kiemelkedő alakjaival találkozhatunk. Fel tudnád őket sorolni? Ezen a papírpénzen Bethlen Gábort látjuk. Vajon mivel érdemelte ki az utókor tiszteletét? Miért tekintjük őt történelmünk kiemelkedő alakjának? Ahhoz, hogy a kérdésekre válaszolhassunk, meg kell ismernünk a XVII. század elejének történéseit és Bethlen Gábor tevékenységét.
Bocskai István 1606-ban bekövetkezett halála után Erdélyben felszínre törtek a feszültségek. Fejedelmek váltották egymást, végül a hatalmas birtokokkal és fejedelmi elődökkel rendelkező Báthori Gábor ragadta magához a hatalmat. A botrányos életű, kiszámíthatatlan és meggondolatlan uralkodó mindenkit magára haragított. Megszállta Szebent, kiváltva a szászok haragját. A török engedélye nélkül megtámadta Havasalföldet, ezzel a szultánt is maga ellen fordította. Amikor a Habsburgokhoz közeledett, a hozzá mindaddig hű Bethlen Gábor is szembefordult vele, és a temesvári pasa támogatásával fejedelemként lépett fel. Báthorit végül saját hajdúi ölték meg.
Ahogy egy kortárs írta: az erdélyiek félelmükben szabadon választották Bethlen Gábort fejedelemmé. Valóban, a török segítséggel 1613-ban hatalomra került Bethlen akkoriban a népszerűségi lista alján állt. Első intézkedésével még ezen is rontott. A fejedelmi címért cserébe vissza kellett adnia a törököknek a tizenöt éves háborúban megszerzett Lippát és környékét.
Bethlen határozottan és nagy erővel látott hozzá a romokban heverő ország helyreállításához. Visszavette az érdemtelenül osztogatott birtokokat, megteremtve uralmának anyagi hátterét. Lecserélte a megbízhatatlan tisztviselőket, kibékítette a szászokat, visszaadta kiváltságaikat. Fellendítette Erdély gazdasági életét is. Anélkül, hogy tudta volna, mi az, ösztönösen merkantilista gazdaságpolitikába kezdett. A legfontosabb cikkekre – marha, vas, méz, viasz – állami monopóliumot vezetett be. Mestereket, bányászokat hívott az országba, ezzel fellendítette az ipart. A külföldi kereskedőket arra ösztönözte, hogy az áruik eladásából származó bevételt erdélyi portékákba fektessék. Néhány év leforgása alatt Bethlent már mély tisztelettel úgy emlegették: a nagyságos fejedelem.
A kincstár bevételeit megkétszerezte. Mire fordította a pénzt? Gyulafehérvárt színvonalas fejedelmi udvarrá és kulturális központtá tette. Tudósokat, művészeket hívott, iskolákat alapított, az erdélyi ifjúságot támogatta külföldi tanulmányaiban. Növelte az erdélyi állandó hadsereg létszámát, megerősítette a várakat. Eljött az a pillanat, amikor a fejedelemség a nagypolitika porondjára léphetett.
A kor európai méretűvé növő fegyveres konfliktusa a harmincéves háború volt, melyet a protestáns cseh rendek robbantottak ki felkelésükkel. Nem akarták megkoronázni a katolikus Habsburg Ferdinándot. Ez a felkelés terjedt ki az egész birodalomra, s kezdetben vallási alapon többen is bekapcsolódtak a háborúba az európai hatalmak közül. Bethlen is kihasználta a helyzetet, a cseh és magyar rendek felkérésére elindította csapatait a Habsburgok ellen. Csakhamar elfoglalta a Magyar Királyság jelentős részét. 1620-ban Besztercebányán még királlyá is választották. Hogy miért nem került sor a koronázásra? Ennek több oka is van. A rendek nem akartak olyan erős uralkodói hatalmat a Magyar Királyságban, mint amilyennel Bethlen Erdélyben rendelkezett. Maga Bethlen sem akarta, hogy a rendek a koronázási esküvel megkössék a kezét. A törökök sem nézték volna tétlenül a két ország egyesítését. Mégis mit ért el Bethlen? Megerősítette Erdély hatalmi helyzetét, hét vármegyét csatoltak a fejedelemségéhez. Feleségül vette Brandenburgi Katalint, ezzel dinasztikus kapcsolatot teremtett a brandenburgi választófejedelem családjával. Még kétszer avatkozott be a háborúba, megerősítve az elért eredményeket. Erdély hatalma csúcsára ért, valóban beköszöntött az aranykor.
Bethlen utóda egykori hadvezére, I. Rákóczi György lett, akit kortársai „bibliás őrálló fejedelemnek” neveztek. A hit szellemében uralkodott, megőrizte elődje eredményeit. Óvatos és megfontolt volt. A nagy háborúba is csak azért avatkozott be, mert megfelelőek voltak a körülmények, s így tudta megerősíteni a Bethlen és a Habsburgok között korábban megkötött békéket. Uralma végéig fenntartotta az aranykort.