A nyelvtípusok, avagy a magyar a világ legnehezebb nyelve?

Hányszor hallottuk már, hogy a magyar a legnehezebb nyelv a világon! De vajon mekkora a különbség a nyelvek között?
A Földön 6000-7000 nyelv létezik, ám nagy nyelvcsaládból csak körülbelül 12-15-t ismerünk. Vagyis a rengeteg nyelv között bőven vannak olyanok, amelyek egymás rokon nyelvei. Ezek között kisebb a különbség, beszélőik akár külön tanulás nélkül is megértik egymást.
A nyelvek nemcsak rokonsági alapon, hanem szerkezeti hasonlóságaik alapján is csoportokba sorolhatóak. Ezeket nevezzük nyelvtípusoknak. A típus azt jelenti, hogy az egy típusba tartozó dolgok rendelkeznek közös tulajdonságokkal is. Vagyis nem teljesen egyformák, de biztosan jobban hasonlítanak egymásra, mint más típusokra.
A nyelvek típusokba sorolása leggyakrabban két szempont mentén történik: az egyik a szavak alakja, a másik a mondat szerkezete. Beszédnél és írásnál nyelvi elemeket illesztünk össze megfelelő logikai és nyelvtani viszonyok mentén. Amikor azt a mondást halljuk, hogy „a farok csóválja a kutyát”, a nyelvi viszonyok felborítását tartjuk humorosnak. Egy ilyen mondat elemzésénél ezeket a nyelvi viszonyokat tárjuk fel. Történik egy csóválás, adott az állítmányunk; ami csóvál, az az alany; s amit csóválnak, az a tárgy, ezt a magyarban a szó végére tett -t rag jelöli. A szóalakokat tekintve az a fő kérdés, hogy a nyelvi viszonyok miként jelennek meg a szavakon, a mondatszerkesztés lényege pedig a szavak sorrendje.
Maradjunk most a szóalakoknál. Eszerint megkülönböztetünk ragasztó – idegen szóval: agglutináló –, hajlító vagy flektáló és elszigetelő vagy izoláló nyelveket. A tisztán egy típusú nyelv ritka. A létező nyelvek inkább egy típushoz tartoznak jobban, de mindhárom típus tulajdonságait hordozzák.
A ragasztó nyelvekben a szótőre egyenként ráillesztgetjük a viszonyjelölő toldalékokat: „könyveimet”. Itt a könyv szótőhöz csatoljuk az -ei birtoktöbbesítő jelet, mert több könyvről van szó, utána az -m birtokos személyjel következik, mert én birtoklom a könyveket, végül a -t tárgyrag eldönti, hogy az alkotott szó a mondat tárgya lesz.
A hajlító nyelvekben egy szóelem nyelvtani viszonyok egész sorát hordozhatja, s gyakran a szótövek is váltakoznak. Alapvetően ide tartozik a német és az angol nyelv. Nézzük meg, hogyan váltakozhat egy német szó tőalakja: ich spreche - beszélek, du sprichts - te beszélsz, a tő e-je i lett, er sprach - ő beszélt, itt már a van a tőben. A mondást jelentő der Spruch-ban már u-t látunk, ami többes számban ü lesz: die Sprüche. A magyarban is van tőváltakozás, például a „megy” szó különböző alakjaiban: „megy – ment – mész” , vagy a „hó – havat” szópárban.
Az elszigetelő nyelvekben a nyelvtani viszonyokat külön elemek fejezik ki, ilyen például a kínai. Ez az izoláló tulajdonság az angolban is feltűnő: a viszonyokat nem ragokkal, hanem elöljárószókkal jelölik. Egy birtokos szerkezetben az „of” elöljárószó előtt a birtokos, a „Lord”, az úr, az „of” után pedig a birtok, a „Rings”, vagyis gyűrűk áll. Ezt a magyar nyelv is ismeri: például helyviszonyok kifejezéséhez nemcsak ragot, hanem különálló szót, névutót is használhatunk: „a ház mellett”.
A másik gyakori nyelvtipizálási módszer a mondatalkotást vizsgálja, vagyis leginkább az alapvető szórendet. Ez három elemből áll: alany, ige, tárgy. Nézzük az angolt, ahol az alany, az ige és a tárgy sorrendje kötelező, hiszen maga a szórend dönt az alanyról és a tárgyról: The cat catches a mouse. Az alany, az ige és tárgy következik egymás után. A magyarban sokkal szabadabb a szórend, így azt a finom különbségek kihangsúlyozásra használhatjuk: Voltam tegnap moziban. - Tegnap voltam moziban.
Térjünk vissza a kiinduló kérdésünkhöz: mennyire nehéz a magyar nyelv? Ez főleg attól függ, kinek. Önmagában nem nehezebb, mint más nyelvek, hiszen amint láthattuk, a nyelvek egyes tulajdonságait más nyelvekben is megtaláljuk. A nyelvtanulás mindig komoly erőfeszítéssel jár. Azt ajánlják, először azt tanuljuk meg az idegen nyelvből, ami a miénkhez hasonló, utána az átlátható és megérthető különbségeket, végül a csak az idegen nyelvre jellemzőket.