A magyar nyelv szófaji rendszere I.

Próbáltad már meghatározni, hogy mik a szófajok? A szófajok a nyelvhasználatban egyformán viselkedő, azonos szerepet betöltő és azonos célra szolgáló szavak csoportjai. Milyen szempontból mondhatod azt, hogy ugyanúgy viselkednek? A szavakat csoportosíthatod jelentésük, mondatbeli szerepük, és alaki viselkedésük szerint. Hogy jobban megértsd! Nézd ezt a szósort: festet, álmodozik, szeret, leesik! Ezek a szavak ugyanazt a jelentéskört fedik le, mindegyik cselekvést, létezést vagy történést fejez ki. Így ezeket egy csoportba soroljuk, és elnevezzük őket igéknek. A mondatban betöltött funkció tulajdonképpen azt jelenti, hogy a szó melyik mondatrész szerepét veheti fel, tehát alany, állítmány, tárgy, határozó vagy jelző szerepét tölti be. Például: Én kertészkedem az unokámmal. Ebben a mondatban az én személyes névmás az alany, a kertészkedem ige az állítmány és az unokámmal főnév a társhatározó. Az alaki viselkedésnél az a kérdés, az adott szavak milyen toldalékokat vehetnek fel. Például az igékhez járulhatnak módjelek, a melléknevek birtokolják a fokjelet, míg a határozószók jellemzően alig toldalékolhatóak.
Van néhány fogalom, amelyekre szükséged van: Az első az átmeneti szófajúság. Átmeneti szófajú egy szó akkor, ha két szófaj tulajdonságát úgy hordozza, hogy külön-külön egyik csoportba sem tudod besorolni. Ilyenek az igenevek. Az olvasni szó főnévi igenév. Az ige hordozza az alapjelentést, de mégis főnévként viselkedik. Alkalmazható rá a főnév kérdése, illetve főnévi tulajdonsága, vagyis hogy a mondatban alany, tárgy, határozó lehet, ugyanúgy, mint a főnevek.
A kék szó milyen szófajú lehet szerinted? Szeretem a kéket és a labda kék. Az első esetben főnév, a második mondatban melléknév. Előfordul, hogy szótári alakjában, vagyis toldalékok nélkül hol az egyik, hol a másik kategóriába sorolható egy szó. Mindig a szövegkörnyezet dönt a szó aktuális szófajáról. Ezt többszófajúságnak hívják. Ide főleg szín, nép, anyag és mértéknevek tartoznak.
Az utolsó érdekesség a szófajokkal kapcsolatban az alkalmi szófajváltás. Ezt úgy képzeld el, hogy egy szót alkalmilag más szófaji értékben használunk. Ide főként melléknevek és számnevek tartoznak, amelyek alkalmilag főnévi szerepben fordulnak elő. Például: A szépeket kedvelem. Ebben a mondatban a szépeket szó egy melléknév főnévi értékben.
Térjünk át a viszonyszókra és a mondatszókra. A viszonyszók, mint a nevében is benne van, logikai és nyelvtani viszonyokat fejeznek ki. Nézd meg az idézet kiemelt szavait!
„ A dolgok nem csak önmagukban vannak: perspektívájuk is van. Ezért soha ne mondjad egy tüneményről: „ilyen vagy olyan” – csak ezt mondjad: „ebből és ebből a távlatból ilyennek látszik.”
Ezekre a szavakra nem tudsz rákérdezni, mert nincs önálló jelentésük; nem lehetnek önállóan mondatrészek, és nem toldalékolhatóak. Ide tartozik a névelő, a névutó, a kötőszó, az igekötő, a segédige, a módosítószók és a tagadószók.
Most jöjjenek a mondatszók!
A mondatszók önmagukban tagolatlan mondatként vagy tagmondatként álló szavak. Nem bővíthetőek és általában nem toldalékolhatóak. Fajtái: az indulatszók, a hangutánzó mondatszók, mondatértékű módosítószók és a társalgás menetét irányító mondatszók. Az indulatszó a beszélő érzelmeit fejezi ki. A hangutánzó mondatszó természeti, állati, illetve emberi hangokat idéz fel. A mondatértékű módosítószók önálló mondatként is szerepelhetnek, eldöntendő kérdésre válaszolnak. A társalgás menetét irányító mondatszók közé pedig a köszönő formulákat, akaratkifejező, felelő-, kérdő- és mutatószókat soroljuk.
Ha szeretnéd megtudni egy szó szófaját, akkor nézd meg a szövegkörnyezetben elfoglalt helyét, jelentését, bővítményeit, mondatbeli szerepét, vagy próbáld mondatba helyezni, és akkor sikerrel fogsz járni.