Az összetett mondatok fajtái I.

Vajon hogyan érdemes kifejezni magunkat? Egy-két szóval vagy többszörösen összetett mondatokban? Vannak helyzetek, amelyekben célszerű a tömörség, de gyakran használunk összetett mondatokat is. Az összetett mondatok közül most az alárendelő összetett mondatokkal fogsz megismerkedni.
Hallgasd meg a következő mondatot! Nem hiszem el azt, amit Kata mondott. Ez egy összetett mondat, hiszen két predikatív szerkezetet tartalmaz. A két tagmondat határát a vessző jelzi. Az első tagmondat, azaz: Nem hiszem el azt - lesz a főmondat, a második tagmondat: amit Kata mondott, az pedig a mellékmondat. A két tagmondat között nyelvtani összefüggés van. Ezt a kapcsolatot az azt szóval fejezted ki. Ezt hívják utalószónak. A főmondat és a mellékmondat nem egyenlők, mert az egyik a másiknak alá van rendelve, vagyis a főmondatnak alárendeled a mellékmondatot. Amelyikben az utalószó van, az a főmondatod.
Amelyikben kifejted az utalószót, az a mellékmondatod. Az utalószóval a főmondat és a mellékmondat közötti nyelvtani kapcsolatot fejezted ki. Honnan tudod meg, milyen az alárendelés fajtája? Ez egyszerű. Rá kell kérdezned az utalószóra! Az alárendelés típusát az utalószó mondatrészi szerepe alapján határozzuk meg. Mit nem hiszel el? Azt. Az azt szó tárgy a mondatban, ezt a kérdőszó elárulja neked. Tehát ez egy tárgyi alárendelés. Az alárendelés típusát tehát a főmondat elemzésével állapíthatod meg. És ha nincs utalószó a főmondatban? Nem hiszem el, amit Kata mondott. Ha nincs utalószó, akkor a főmondatba beillesztheted, pótolhatod, leggyakrabban egy mutató névmással vagy határozószóval. Hogyan? Kérdezz rá! Mit nem hisz el? Azt. Be tudsz illeszteni egy névmási mutatószót. Problémát szokott okozni a fő- és a mellékmondat beazonosítása. Nem kell mást tenned, mint megnézned, melyik tagmondat hordoz olyan jelentést, hogy önmagában is megállja a helyét. Melyik tagmondatot tudnád önálló közlésként elfogadni, és melyik részletezi a másik tartalmát? Nem hiszem el. – Amit Kata mondott. Ha az első mondatból kérdést formálsz, a második mondat válaszol rá; fordított esetben ez nem működik.
A főmondat és mellékmondat kapcsolatát már ismered. De vajon milyen sorrendben állhatnak? Ott várta, ahová megbeszélték. Az ott utalószó az első tagmondatban található, tehát ez a főmondat. Vagyis az első helyen áll a főmondat, és őt követi a mellékmondat. Hallgasd meg még egyszer ezt a mondatot másképpen! Ahová megbeszélték, ott várta. Most megcserélődött a sorrend. A mellékmondat az első lett, és őt követi a főmondat az utalószóval. És hallgasd meg még egyszer utoljára! A fiú, ahová megbeszélték, ott várta a lányt. Ennél a mondatnál szét van szedve a főmondat két részre: az egyik a fiú, a másik az ott várta a lányt. E között van az ahová megbeszélték, vagyis a mellékmondat. Ezt hívjuk beékelődésnek, amikor a mellékmondatot a főmondatba beleilleszted. Ezáltal a főmondat két részre szakad.
A két tagmondat közötti nyelvtani kapcsolatról már volt szó. De fontos még a mellékmondat jelentéstöbbletet hordozó szerepe. Mi is ez pontosan? A mellékmondattal jelentéstöbbletet adhatsz a főmondatnak. Hogyan? Járása olyan, mint a rémeké. Az olyan, mint szavakkal egy hasonlítást fejezel ki. Azaz a mellékmondat mint kötőszavával a főmondatban lévő olyan részhez hasonlítasz. Így egy hasonlító jelentéstöbbletet adsz a főmondatnak. A megfelelő kötőszavakkal kifejezhetsz még következményességet, feltételt, megengedést is jelentéstöbbletként.
Az alárendelő mondatok elemzésekor keresd meg mindig a tagmondatok határát, válaszd el egymástól, akár függőleges vonallal, és minden tagmondat elejére írj egy sorszámot és jelöld a főmondatot! Keresd meg a főmondatban az utalószót, de ne feledd, hogy hiányozhat! Ilyenkor próbáld belehelyezni! Állapítsd meg az utalószó mondatrészi szerepét, és ezáltal az alárendelés típusát!