Kosztolányi regényei – Édes Anna

1919-ben Kosztolányi Dezső írótársaival együtt maga is üdvözölte a proletárforradalmat, de hamar kiábrándult belőle. A Tanácsköztársaság bukása után az Új Nemzedék című napilap Pardon rovatában név nélkül támadta és gúnyolta a proletárforradalom vezetőit, és saját írótársait is. E cikkei miatt sokan elítélték, többek között Babits is.
Kosztolányi az egyetemes erkölcsi értékeket valló Babits homo moralis (morálisz) magatartásával szemben a homo aestheticus (esztétikusz) szemlélődő álláspontját képviselte. A homo aestheticus, írta Kosztolányi 1933-ban, a szép fogalmát fölé rendeli a jó fogalmának: az erkölcsivel szemben tisztán esztétikai alapokon áll. Kosztolányi 1920-as években írt regényei, főként az 1926-ban megjelent Édes Anna azonban árnyalják Kosztolányi értékrendjét. Ebben a művében az író az elesettek iránti részvét hangján szólalt meg, amivel jelezte erkölcsi állásfoglalását. A regény megjelenése után enyhült a kortársak Kosztolányival szembeni rosszallása.
Az Édes Anna címe szerelmi történetet ígér, a regény fő témája azonban az emberi kiszolgáltatottság. Édes Anna, a regény címszereplője látszólag a tökéletes cseléd mintája. A 20 fejezetből álló regényben a főhős, Anna késleltetve, csak a 6. fejezetben jelenik meg. Ekkor fogadja szolgálatába Vizy Kornél felesége, aki mindig egy tökéletes cselédről álmodott. Az 1. és a 20. fejezet keretként foglalja magába a cselekményt. Az 1. fejezet a Tanácsköztársaság bukásának ironikus bemutatásával kezdődik: Kun Béla a szóbeszéd szerint számtalan kincset rabolva repülőgépen hagyja el az országot. Visszaáll a keresztény úri Magyarország értékrendje. Kosztolányi mindkét társadalmi rendről ironikus képet fest. A 20. fejezetben megjelenik az író, Kosztolányi is, akiről az a vélemény járja, hogy mindkét társadalmi rendszert kiszolgálta. A keret azt sugallja, hogy a történelmi események éppúgy kaotikusak és megítélhetetlenek, mint az egyén cselekedetei. Édes Anna története ebbe a keretbe ágyazódik. Anna Vizyéknél úgy jelenik meg, mintha csak egy portéka lenne a vásáron. Vizyné elkéri cselédkönyvét, amelyben ez áll: Születési év: 1900. Anna a századdal egyidős, sorsa a XX. századi emberek életét is jelképezi.
A regény egy cselédlány kettős gyilkosságát meséli el. Eközben megjelenik a szociológiai szempont is, az úr és szolga viszony, mely mindkét fél számára elembertelenítő. A mű egyik legfontosabb rétege a lélektani bemutatás, amely Anna gyilkosságának motivációit tárja fel. Anna addig tökéletes cseléd, amíg gépként működik. Az első nyilvános üzemzavar a Vita a piskótáról, az irgalomról és az egyenlőségről című fejezetben támad. Vizyné vendégeivel a cselédekről diskurál, majd bemutatja nekik Annát. Leereszkedően megkínálja két szelet piskótával, amit a lány visszautasít azzal, hogy nem szereti. Az egyik vendég Anna távozása után kifejti, hogy a cselédek más lények, mint a rendes emberek. Természetes állapotuk, hogy szolgáljanak, soha nem is akarnak egyenlők lenni uraikkal. A vitába az öreg orvos, Moviszter, az író szócsöve is beleszól:
A cselédek, kérem, nem is merik szeretni azt, amit szeretnek. Hát elhitetik magukkal, hogy nem jó az, ami jó. Így védekeznek. Talán az ellen, hogy túlontúl sokat szenvedjenek. Mit megkívánni olyat, ami úgysem lehet az övék? Igazuk is van. Különben nem tudnának élni.
Moviszter mondja ki a gyilkosság után a bíróságon Anna érthetetlen tettének valódi okát is:
Szeretet nélkül bántak vele. Szívtelenül.
A regényben egyedül Moviszter doktor képviseli a legfőbb értéket, a részvétet és a keresztényi szeretetet. Ugyanakkor azt is tudja, hogy nem lehet és nem is szabad semmilyen eszmét megvalósítani a földön, mert torzzá válik. Az öreg orvos passzív humanizmusa így békíti ki a homo moralis és a homo aestheticus vitáját.
A regény mottója egy temetési szertartás latin nyelvű szövege. A halotti ima Kosztolányi kései költészetének alaphangját előlegezi meg: a minden ember iránt érzett egyetemes részvétet.