Előzetes tudás

Ehhez a tanegységhez ismerned kell: a Nyugat című folyóirat művészi törekvéseit, Ady Endre költészetét.

Tanulási célok

Ebből a tanegységből megismered Kosztolányi Dezső: rövid életrajzát és pályaképének főbb elemeit, kései költészetének főbb jellemzőit, Halotti beszéd és Hajnali részegség című versének fontosabb elemzési szempontjait.

Narráció szövege

Ifjú nemzedék, hallgassátok meg az öregedő kortársat. Legyetek hálásak, hogy itt járt közöttünk – írta Karinthy Frigyes 1936-ban legjobb barátja, Kosztolányi Dezső emlékére. Korábban még viccelődtek, hogy ki ír majd nekrológot a másik számára. Kosztolányi 1933-tól volt rákos beteg, Karinthyt 1936-ban műtötték agydaganattal. Két évvel élte túl Kosztolányit. S hogy miért kell még ma is hálásnak lennie az ifjú nemzedéknek, hogy Kosztolányi itt élt és alkotott közöttünk? Ha másért nem, hát azért, mert megírta a Hajnali részegség című versét. 2011-ben, amikor több mint száz költőt megkérdeztek, hogy melyik a XX. század tíz legszebb magyar verse, a Hajnali részegség kapta a legtöbb szavazatot.
Kosztolányit Ady irodalmi írónak nevezte. Nem szánta dicséretnek. Kosztolányi első kötete, az 1907-ben megjelent Négy fal között verseiből még valóban hiányzott az élmény. Az 1910-ben megjelent A szegény kisgyermek panaszai című versciklusában azonban már megtalálta költészetének azt a témáját, amely kései verseinek is visszatérő motívuma lett. Az 1935-ben megjelent Számadás című kötet Kosztolányi összegyűjtött verseit és utolsó versciklusát tartalmazza. A Számadás című versciklusban az élet végességére döbbenő felnőtt összegzi életét. Kosztolányi korábbi látásmódja itt is jellemző: az élet legértékesebb szakaszának a gyermekkort tartja. Úgy véli, a felnőtt élete a valódi értékek elvesztésével jár. A halállal szembenéző felnőtt azonban Kosztolányi kései verseiben nem a kétségbeesés hangján szólal meg. E versek az élet mindenek feletti értékét és a közös emberi sorsba való sztoikus belenyugvást hirdetik. A kötet két legismertebb verse a Halotti beszéd és a Hajnali részegség.
A Halotti beszéd című vers legelső irodalmi szövegemlékünket, a Halotti Beszéd és könyörgést írja át. A beszélő a középkori liturgikus szöveg helyett hétköznapi, természetes hangon szólal meg: „Látjátok feleim, egyszerre meghalt és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt. Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló, csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.” A költemény belső szerkezete, a felütés és a zárlat megőrzi az eredeti szöveg felosztását. A Látjátok feleim félsor szó szerint, az utolsó versszak Édes barátaim megszólítása pedig módosítva evokálja, idézi fel, az eredeti szöveget. A vers követi a középkori mű felépítését is: a látványt példa követi, majd a tanulság levonása. Csakhogy míg a mintaként szolgáló szöveg a bibliai bűnbeesés történetével arra figyelmeztet, hogy a halál a bűn következménye, addig Kosztolányi verse nem az életet, hanem a halált tekinti megbocsáthatatlan bűnnek az élőkkel szemben. Míg a Halotti Beszéd minden ember közös sorsáról szól, Kosztolányi versében éppen az ember individualitása, megismételhetetlensége lesz hangsúlyos: „Ilyen az ember. Egyedüli példány.” A vers befejezése a végesség szempontjából tanúsítja az átlagos ember, az „akárki” életének egyszeriségét: „Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer. Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.” A vers tanulsága a hétköznapi ember kivételességének igazolása lesz. Sem a részvét, azaz a könny, sem a művészet, vagyis a szó, sem pedig a tudomány, vagyis a vegyszer sem támaszthat fel soha többé senkit.
A Hajnali részegség a hétköznapok világát és egy fölöttünk álló, transzcendens világot szembesít egymással. Előbbit a felnőtt, utóbbit a gyermeki lét jelképezi. A cím mindkét szava a megvilágosodásra, az illuminációra utal. A hétköznapi létet a vers a vaksággal és a bezártsággal azonosítja: „Az emberek feldöntve és vakon, vízszintesen feküsznek... Mellettük a cipőjük, a ruhájuk, s ők a szobába zárva, mint dobozba, melyet ébren szépítnek álmodozva, de - mondhatom - ha így reá meredhetsz, minden lakás olyan, akár a ketrec.” A bezártsággal szemben a hajnali, csillagos ég a gyermekkori boldogság világát idézi fel. Ez a nézőpontváltás döbbenti rá a lírai ént arra, hogy számot vessen az életével, amit idegenként, de mégiscsak vendégként töltött a földön. A vers végén a köszönet gesztusa ebből a felismerésből fakad.
Kosztolányi 1936-ban végleg elköszönt az élettől. A zöld tinta, amivel verseit írta, kiapadt. Ám műveit ránk, olvasókra hagyta, és ezért valóban hálásak lehetünk neki.

Kapcsolódó fogalmak

Ajánlott irodalom

Pethőné Nagy Csilla: Irodalomkönyv 11., Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2008, 410-438. o.

Dr. Mohácsy Károly: Irodalom a középiskolák III. osztálya számára, Hatodik javított kiadás, Korona Nova Kiadó, Budapest, 1997, 306-322. o.

Réz Pál (szerk.): In memoriam Kosztolányi Dezső, Nap Kiadó, Budapest, 2002.

Pethőné Nagy Csilla: Irodalom 11., Szöveggyűjtemény, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2008, 395-418. o.

Teszt 
Javasolt feldolgozási idő: 15 perc
Még nem töltöttem ki a tesztet
Developed by Integral Vision