A XX. századi epika átalakulása

Tudtad, hogy az első Apple tévéreklám 1984-ben ment került adásba? Képzeld, a rendező Orwell 1984 című regényére építette fel a hatást, amely sokkoló erejű volt. A felvételen egy hősnőt láthatunk piros rövidnadrágban és Apple pólóban, amint egy orwelli hangulatú helyszínen fut keresztül, hogy nekidobjon egy kalapácsot – az IBM-et ábrázoló – Nagy Testvér képének. Persze ahhoz, hogy értsd a reklámot és az üzenetét, tudnod kell, hogy mit jelent az orwelli világ és az 1984…
Kezdjük ott, hogy a XX. században a regény műfaja alapvetően megváltozott. A XIX. századi realista regény cselekménye szigorú ok-okozati összefüggésekben, valóságosnak ható térben és időben bontakozott ki, a szereplők is valódi, élő emberek hatását keltették. A modern regényíró érezte, hogy illuzórikus feladat a valóság tükörszerű megjelenítése, ezért inkább csak egy metszetet mutatott be a világból. A külső terek egyre inkább metaforikus jelentéssel bírnak, a belső terek a tudat működésének, például az emlékezet terévé válnak. Az időszerkezet is átalakult. A szubjektív, belső idő vált uralkodóvá a regényekben.
Szintén átalakult a jellemábrázolás a modern regényben. A regényírók rájöttek, hogy az ember sokkal bonyolultabb és kiismerhetetlenebb annál, hogy a szerző teljesen ismerhetné. A modern írókat az egyéniségen keresztül az emberi lélek működése és az emberiség létkérdései foglalkoztatták, ezért az alakok sokszor inkább allegorikus figurák.
A modern regényekre jellemző a szubjektivizálódás. Egyre lényegesebb elem lett a belső monológ, segítségével a szereplő belső lelki folyamatait követhetjük nyomon. Az intellektualizálódás is dominánssá válik a művekben. Ez azt jelenti, hogy filozofikus gondolatok tartják össze a cselekményt.
Például Thomas Mann prózája erősen intellektuális jellegű. Családregényeket is írt – leghíresebb a Buddenbrook-ház –, de műveinek központi témája, vezérmotívuma: a művész helye a modern világban. Az élet a normális, egészséges, szokásos pályán fut, de a művésznek ettől el kell szakadnia, a rendkívüliben, az átlagon felüliben van a helye. Ebből fakadóan számkivetett lesz a „normális” polgári világban. A Tonio Kröger című elbeszélés főhőse művészként elidegenedett a „normális” polgári világtól, de vágyódik utána. Felismeri, hogy a művészet és a művészi magatartás ellentétes a polgári világ életvitelével és normáival. A történet arról szól, hogy a főhős miként néz szembe ezzel a ténnyel, és milyen következtetéseket von le belőle.
Hasonló témájú regény Hermann Hessel Demian című műve. A művész belső útját felvázoló regény önéletrajzi elemeket is tartalmaz, és az önmegvalósítás egy lehetséges útját írja le. A mű felkavaró hatású volt a maga korában, csak úgy, mint Hesse másik híres regénye, A pusztai farkas. Hesse 1946-ban irodalmi Nobel-díjat kapott.
A XX. századi elidegenedés, az abszurd és groteszk epika egyik legjelentősebb alakja Franz Kafka. Kafka úgy érezte, az ember magára hagyatottan és kiszolgáltatva él egy olyan világban, amelyet nem ért. Úgy gondolta, hogy az embertől elidegenedett társadalom gépezete megöli az egyéniséget, az ember nem lehet önmaga, elveszti emberi lényegét, az egész életét egy szerepbe erőszakolja, csak a társadalmi gépezet egy csavarjaként él. Ki akar törni, de nem tud. Lényében két egymással ellentétes törekvés áll szemben: ki akar válni a rendszerből, de tartozni is akar valahová. A kiszakadni vágyó ember gyönge, nem tud megmaradni magában, hogy valóban önmaga lehessen. Az átváltozás című hosszú novellájában egy átlagos ügynök –akinek az életéről megtudjuk, hogy tartalmatlan és üres volt – féreggé változik.
Bulgakov A Mester és Margarita című művében saját kora problémáival foglalkozik. A regény több idősíkon játszódik. Az egyik az evangéliumi történet átirata, amely párhuzamosan fut a Bulgakov korában játszódó sátáni ténykedéssel. A művet rejtélyessé, filozofikussá teszi a Bulgakov saját korára és a bibliai szimbólumokra vonatkozó számos utalás, talán ezért annyira népszerű ma is. A szovjet rendszer erőteljes bírálata miatt hazájában hatalmas felháborodást keltett , és csak 1967-ben jelenhetett meg.
És végül a videó elején említett George Orwell. 1984 című regénye egy negatív utópia. A könyvben megjelenített jövő egy rettenetes totalitárius államról szól, amelyben nincs helye sem az igazságnak, sem az egyéniségnek. Az önálló gondolkodást és a szerelemet is üldözik. Nincs magánélet. A kontroll mindenütt jelen van, hiszen mindent és mindenkit figyel a Nagy Testvér. A Big Brother elnevezés azóta többféle értelmezést kapott, de a kifejezést Orwell teremette meg.