Pilinszky világlátása

Egyenes labirintus… Mi lehet ez? Ha belegondolsz elég paradox: egyenes labirintus... Ez a fogalom Pilinszky Jánostól származik. Az egyik versének ez a címe.
Pilinszky János a Nyugat című irodalmi folyóirat negyedik, ún. „újholdas” nemzedékének tagja volt. A Nyugat Babits halála után 1941-ben megszűnt. Amikor szellemi utóda, a Magyar Csillag is megszűnt, az Újholdnevű folyóirat körül csoportosultak az irodalmi alkotók.
Ahhoz, hogy Pilinszky költészetét valamennyire meg tudjuk érteni, tisztában kell lennünk életútjának néhány fontos állomásával. Lássuk tehát, milyen események hatottak a költő művészetére! Pilinszky 1921-ben született. Vasfegyelemben nőtt fel, ugyanis apja katonai elvek alapján nevelte érzékeny fiát. Egyetemi tanulmányokat folytatott, de diplomát nem szerzett. 1944-ben behívták katonának. Egységével a nyugati frontra került. A németországi Harbach nevű faluban, és betegsége miatt más lágerekben is, megláthatta a koncentrációs táborok szörnyű világát. Bár ő nem volt szenvedője, csak tanúja a táborok borzalmainak, ezek az élmények mégis meghatározták egész további életét és költészetét.
Első verseskötete, melynek címe Trapéz és korlát, 1946-ban jelent meg. A következő évben Baumgarten-díjat kapott. Második kötete, a Harmadnapon a XX. századi magyar líra egyik csúcsteljesítménye. Címe biblikus eredetű, a harmadnapon történő krisztusi feltámadásra utal. A háború borzalmas élményei keverednek benne a hit nagy kérdéseivel. Ezekben a versekben a közlésmód személytelen, már-már objektív. Ebben a kötetben vannak Pilinszky leghíresebb versei: az Apokrif, a Harbach 1944, a Francia fogoly, a Négysoros és a Harmadnapon.
A Négysoros tükrözi az egész kötet hangulatát.
„Alvó szegek a jéghideg homokban. Plakátmagányban ázó éjjelek. Égve hagytad a folyosón a villanyt. Ma ontják véremet.“
A Harbach 1944 és a Francia fogoly című vers a lágerek emlékét tükrözi, amit képtelen volt elfelejteni. Íme a Francia fogoly egy részlete:
„Minek folytassam? - Őrök jöttek érte; a szomszéd fogolytáborból szökött. S én bolyongok, mint akkor is a kertben az itthoni kert árnyai között. A jegyzetembe nézek és idézem: "Csak azt feledném, azt a franciát..." S a fülemből, a szememből, a számból a heves emlék forrón rámkiált: "Éhes vagyok!" - És egyszeriben érzem a halhatatlan éhséget, amit a nyomorult már réges-rég nem érez, se földi táplálék nem csillapít. Belőlem él! És egyre éhesebben! És egyre kevesebb vagyok neki! Ki el lett volna bármi eleségen: most már a szívemet követeli.“
Az Apokrif című vers Pilinszky világképének nagy, összefoglaló verse, mind a költő, mind a XX. századi magyar líra egyik legkiemelkedőbb alkotása. Összetett jelentéstartalmú, nehezen értelmezhető mű. „Mert elhagyatnak akkor mindenek.“ Ez a vers kezdősora. A cím a nem kanonizált vallásos iratokra utal (ezt jeleni az apokrif). Műfaját tekintve apokalipszis. A mű három részre osztható. Az első szakaszban apokaliptikus képek jelennek meg, életérzésében pedig a XX. századi elidegenedés uralkodik. A második rész a hazatérés reményét és reménytelenségét sugallja a bibliai tékozló fiú megidézésével. Ugyancsak itt bukkan fel a XX. század másik nagy filozófiai problémája: a szó, a beszéd, a nyelv elégtelensége a mély dolgok és az igazság kimondását illetően. A harmadik egység az Isten és ember viszonyával foglalkozik. Ez a XX. század harmadik nagy kérdésköre: az ember elvesztette Istent, ugyanakkor nélküle nem képes létezni. A hosszú versszöveg több helyen is párbeszédet folytat a Bibliával. Többször felbukkan például a fa motívuma mint az eget-földet összekötő életfa, vagy a halált okozó bűn fája, vagy a szenvedés és a megváltás jelképe, a keresztfa.
Lássuk, milyen további jelentős életrajzi elemeket fontos ismernünk Pilinszky életével kapcsolatban! A hatvanas évek elejétől Pilinszky többször utazott Nyugat-Európába, főleg Párizsban töltött hosszabb időt, sőt még az USA-ba is eljutott. Nővére öngyilkossága is jelentős hatással volt rá. Pilinszky ezt követően hosszú ideig nem írt. Elhallgatásában része volt annak is, hogy úgy érezte, a szó nem tud pontos kifejezője lenni a gondolatnak, az elmélkedés többet ér, mint a megszólalás. Végül szívinfarktus következtében hunyt el hatvanéves korában, 1981-ben.
Összegzésként elmondhatjuk, hogy Pilinszky lírájában a XX. század több jellemző életérzése jelenik meg: az elidegenedés, az ember magára hagyottsága, kitaszítottsága, a hiábavaló menekülés a szenvedés elől, a félelem és a rémület. Mindezek mögött valós tapasztalatként ott húzódott az egész életére kiható lágerélmény.
Van azonban még egy meghatározó szempont Pilinszky költészetét és világlátását tekintve: a vallásos hit. „Költő vagyok és katolikus“ –hangoztatta gyakran. Hitt a lélek halhatatlanságában, s ez néha segített felülemelkedni az élet szörnyűségein. Így írt erről az Egyenes labirintus című versében:
„és mégis, hogyha valamit tudok, hát ezt tudom, e forró folyosót, e nyílegyenes labirintust, melyben mind tömöttebb és mind tömöttebb és egyre szabadabb a tény, hogy röpülünk.“