Molière: Tartuffe

Friss hírek! Molière az adósok börtönében! Csak tessék, csak tessék! Botrányba fulladt a Tartuffe (tártüf) bemutatója! XIV. Lajos betiltotta pártfogoltja darabját! Friss hírek!
Ki volt Molière (molier), akinek a nevétől hangos az 1600-as évek Franciaországa? Az élet színpadán Jean-Baptiste Poquelin (zsan bátisz poklen), a francia drámaíró Párizsban ezen a néven látta meg a napvilágot 1622-ben. A Molière nevet szeretője, Madame Bejart (madam Bezsár) ragasztotta rá, mivel kedvesét franciául hangocskának, azaz molière-nek nevezte. Pedig életét és irodalmi munkásságát nem a halk jelenlét jellemezte. Lássuk e zajos komédiást!
A tehetséges fiú kitűnő latin tudását és a római irodalomban való jártasságát már a jezsuiták iskolájában megalapozta, de jogi és filozófiai tanulmányai ellenére is engedett ambícióinak: drámaíró, színész, társulatvezető vált belőle. 1644-ben alapította meg színházát Illustre Théâtre (illüsztr teátr) néven, de belebukott, az adósok börtönéből csak apja segítségével jutott ki.
Molière a Petite-Bourbonban (pöti burbonban)! Állandó színház a vándorszínészet helyett! Éljen a király!
Ezt Molière annak köszönhette, hogy a tragédiát leváltotta a bohózatra. Addig az uralkodó öccse, a Monsieur (mösziö) adta a nevét a társulatukhoz. A Petite-Bourbon (Pöti Burbon) pedig 13 éves vándorlás végére tett pontot.
Új sikerdarab, A nevetséges kényeskedők! Molière a színpadon! A király jól szórakozott! Csak tessék, a friss hírek!
Molière 1659-ben a Kényeskedőkkel befutott, és Párizs úrhatnám világa ugyan megsértődött a darab miatt, a király egész életében kegyeltjeként tartotta számon a tehetséges komédiást. Molière pedig további kényes helyzetekbe került.
Újabb botrány Molière úr körül! Saját gyámlányát vette feleségül! Friss hírek!
A rossznyelvek vérfertőzéssel vádolták, akárhogy is, a negatív reklám is reklám! Zajos sikerek övezték a pályafutását, a király pedig megbízásokkal látta el.
Botrány Versailles-ban (verszájban)! Az egyház tiltakozik! Betiltják a Tartuffe-öt (tartüföt)!
A legnépszerűbb komédia 1664-es bemutatóját követően csak 1669-ben, a Palais Royal (pálé roajal) játszhatta újra az átdolgozott darabot. A mű megfelel a hármas egységnek: egy helyszínen, Orgon párizsi házában, egy nap alatt megy végbe az egy szálon futó cselekmény. Lényege, hogy a családfő bizalmába beférkőző álszent férfi megszerzi a családi vagyont. A cselekmény végkimenetele tragikus is lehetne, sőt ez tűnik logikus lépésnek: Orgon már túl messzire ment hiszékenységében ahhoz, hogy megmeneküljön. Ennek ellenére a tragédiától a véletlen fordulat menti meg a családot: Tartuffe (tártüf) személyében körözött csalót ismer fel a törvény képviselője. A színpadon helyre kellett állnia a harmóniának, hogy a darab azt sugallhassa, a király a hatalom igazságos letéteményese. Egyes kritikusok szerint:
Molière úr, Ön nem mer az emberi bűnök legmélyére tekinteni! Pedig igazán egy lépésnyire áll tőle!
A komédia ostorozott bűne egyrészt az álszentség, amelyet Tartuffe (tártüf) képvisel. A vallásos erkölccsel takarózva követi el gaztetteit. Másrészt a hiszékeny naivitás és a bigott vallásosság. E jellemhibát Orgon és az anyja, Pernelle asszony hordozzák. Az ésszerűséget és az író véleményét Cleante (kléánt) képviseli, ezzel a rezonőr szerepkörét tölti be. Végül helyreáll a harmónia: győz az igazság.
1673-ban maga az élet szolgált egy epizóddal a Molière-legendához.
Az utolsó előadás! Rosszullét a színpadon! Molière úr halott!
A képzelt beteg előadásán a neves drámaíró rosszul lett, és még aznap éjjel meghalt.
Champvallon (samvallon), mondja, mi történik Molière halálával kapcsolatban?
Felség, a törtvény tiltja, hogy megszentelt földbe temessék.
És milyen mélyre terjed a megszentelt föld?
Négylábnyi, felség!
Kegyeskedjék, érsek, ötlábnyi mélységben Molière-t eltemetni! Sőt, temessék el haladéktalanul!
Molière élete könyve becsukódott, de a műveit tartalmazó kötetek örökre nyitva maradtak.