Latin eredetű szó. Jelentése: látnok, próféta. A költészetben a prófétai szerepben fellépő költő megnevezése. A romantika költészetében a vátesz küldetéstudattal rendelkezik, népvezér. A közösséget, amelyhez maga is tartozik, kiválasztottként szólítja meg. Ő az, aki tudja a jövőt s a hozzá vezető helyes utat. Egy igazságosabb világ felé vezeti a népét. A váteszköltői szerep első képviselője a magyar felvilágosodás irodalmában Batsányi volt (A látó, 1791). Petőfi ugyanezt a szerepet vállalta A XIX. század költői című versében.