Descartes filozófiája

Biztos láttál már katasztrófafilmeket, amelyekben valamilyen nagy csapás éri az emberiséget, vagy akár az egész Földet. A pusztítás óriási, és jó esetben a végén pár bátor ember megmenti fajunkat és világunkat.
A XVII. század első felében élő Descartes [dékárt] valami hasonlót vitt végbe az ismeretelmélet területén ahhoz, ami a katasztrófafilmek árvize, földönkívüli-támadása. És ő az egy személyben, aki újra megmenti a világot. A nagy tudósok tanait, a kor elfogadott nézeteit, vagyis az egész addig hagyományosnak számító tudást megkérdőjelezte. Tette mindezt azért, hogy olyan bizonyosságot találjon, amely kétségbevonhatatlan, és ami biztos alapja lehet minden további ismeretnek. Erre alapozva újra felépítette a világot. Descartes eljárását módszeres kételynek nevezzük.
Tapasztalhattad már, mennyire könnyen megtéveszthetnek minket az érzékeink. Ha hideg vízbe teszed az egyik kezed, a másikat meg melegbe, ezek után pedig mindkettőt langyosba, mást fog tapasztalni a jobb és a bal kezed. Az egyik szerint a langyos víz meleg lesz, a másik szerint hideg.
Számtalan optikai csalódásra van példa! Ezeket a vonalakat nem tudjuk párhuzamosaknak látni, pedig azok! Ez olyan, mintha mozogna, holott áll! Lépcsőnek látjuk az építményt, pedig nincs olyan lépcső, amely körbeér! A képet tudjuk szemlélni fiatal nő vagy idős asszony portréjaként is!
Mivel Descartes azt a kívánalmat fogalmazta meg, hogy abban, ami akár csak egyszer is megcsalt minket, ne bízzunk, az érzékek útján szerzett tudást el kell vetnünk. A kételkedés eme első állomása az érzékcsalódás argumentum.
Most, miközben figyeled ezt az oktatóvideót, és próbálod felfogni a tartalmát, nem lehet, hogy valójában az ágyadban fekszel és álmodod mindezt? Ébren lévőnek gondolhatod magad, de emlékezz csak vissza, hány olyan álmod volt már, ahol szintén azt gondoltad: ébren vagy.
„Semmi biztos jelünk nincsen, amelynek révén az álmot meg tudnánk különböztetni az ébrenléttől.”
Mert mi is lehetne egy ilyen jel? Rendelkezhetnénk egy pörgettyűvel, mint Dom Cobb az Eredet című filmben, amely ha eldől, jelzi, hogy nem álmodunk. Azonban nincs pörgettyű a tudatunkban, hogy eldönthessük, ébren vagyunk-e.
A kételkedés eme második állomása az álom argumentum.
Ha most összegezzük, hogy mennyi ismeretünk maradt az első két érv után, arra jutunk, hogy nagyon kevés. Semmi nem elfogadható abból, amit az érzékek adtak, ezzel el kell vetnünk minden olyan ismeretet, amely a tapasztalati úton megismert dolgok tulajdonságaira vonatkozik. És mivel nem tudjuk, valami nem álom-e csupán, el kell vetnünk a tapasztalati tárgyak létezésére vonatkozó ismeretet. Van azért egy olyan terület, amelyet a fenti két érv nem kezd ki: 2+3 továbbra is 5, akár álmodunk, akár nem. Vagyis a matematikai igazságok még biztosnak tűnnek.
Ha láttad a Mátrix című filmet, el tudod képzelni, hogy minden, amit megismersz, gonosz erők manipulációja csupán. A filmben ők azok, akik azért, hogy energiaforrásként használjanak minket, teremtettek egy virtuális világot (ez a mátrix), amely valójában nem létezik, csak a mi tudatunkat stimulálják vele. Tehát csak azt hisszük, hogy éljük a hétköznapjainkat, járkálunk az utcán, beszélgetünk, tanulunk, alszunk, valójában be vagyunk zárva egy kapszulába, és energiát adunk le csöveken keresztül a gonosz erőknek. Mivel tudatunk folyamatos manipuláció áldozata, abban sem lehetünk biztosak, hogy 2+3 ténylegesen 5-e, lehet, hogy ez a mégoly biztosnak tetsző állítás is manipuláció eredménye.
A kételkedés harmadik és egyben utolsó állomása a démon argumentum. Semmiféle hagyományos értelemben vett biztos ismeret nem marad ez után. Mégis van-e valami más, amiben megkapaszkodhatunk?
„Gondolkodom, tehát vagyok.” „Cogito ergo sum.”
Lehet, hogy az érzékek becsapnak, lehet, hogy csak álmodsz, lehet, hogy egy démon játszik veled, de mindeközben az az én, akivel történik mindez, szükségképpen van. Ez lesz az a biztos alap, amelyet kerestünk.
Hogyan vettük észre ezt az igazságot? Tisztán és világosan átláttad az elmédben. Ez a garancia arra, hogy bármi, amit ugyanilyen módon látsz be, bizonyos és igaz legyen. Descartes Isten létének bizonyítása után erre alapozva felépíti újra a világot.
Descartes filozófiája óriási fordulatot jelentett. Létrejött az elme, a tudat fogalma. Ez az egyedüli, amihez közvetlen hozzáférésünk van. A Descartes által elindított ismeretelméleti irányzat a racionalizmus, vagyis az észt a megismerés alapjának valló felfogás.