A nemzetiségek Magyarországon a XIX. század első felében

Milyen színes Magyarország nemzetiségi térképe! A soknemzetiségű Magyarország a XVIII. század folyamán alakult ki. Éles határok nincsenek az egyes nemzetiségek között, sok helyen keverednek, vagy szigeteket alkotnak más etnikumon belül. II. József népszámlálása 1787-ben kimutatta, hogy a magyar a többségi nemzet, ugyanakkor számuk az ország lakosságának csak kevesebb mint 50%-át adta. A XIX. század első évtizedeiben Magyarországon is megindult a polgárosodás folyamata, s ez magával hozta a nemzeti ébredés korát is. Nemcsak a magyarság, de az ország nemzetiségeinek többsége is ekkor élte a nemzetté válás idejét. Ki hinné, hogy ez a folyamat az addig békésen együtt élő népek között milyen súlyos konfliktusokhoz vezetett!
A kibontakozó nemzeti mozgalmak felismerték, hogy a társadalmi élet és a kultúra hordozója a nép. Megindult a népi kultúra értékeinek gyűjtése, kutatása. Az anyanyelv kérdése így politikai tartalommal is kibővült. A magyar nyelv ügye a felvilágosodás óta rendszeresen országgyűlési téma volt. A hosszú küzdelem a magyar nyelvű iskolai oktatáson keresztül, a nyelvújítás sikerén és az Akadémia születésén át 1844-ben ért célba, amikor a latin helyett a magyar lett az államnyelv. A nemzetiségekkel az első összeütközéseket ez hozta. Az egyházakban a szertartások, az iskolákban az oktatás már az egyes népek nyelvén folyt.
A korszellemnek megfelelően és az európai felfogáshoz hasonlóan Magyarországon is a nemzetállam megvalósítása volt a cél. A nemzet és az állam fogalmát összekapcsolták. Minden magyarországi lakos az egy politikai nemzetbe tartozik, de ezen belül léteznek magyarok, horvátok, szerbek, szlovákok, németek, románok, ruszinok. Mivel a nemzetiségek nagy többsége a jobbágysághoz tartozott, azt gondolták, az egyéni szabadságjogokkal, a jobbágyfelszabadítással ők is csatlakozni fognak a nemzetállamhoz. A példa a francia forradalom volt. Egyes helyeken a beolvadást erőltették, főleg az iskolákban. A túlkapások indulatokat gerjesztettek. Természetes asszimiláció csak a városok német és zsidó lakosságában indult meg.
A horvátok, akárcsak a magyarok, teljes nemzetet alkottak: saját nemességgel, országgyűléssel, báni kormánnyal rendelkeztek. A nemzeti irodalmi nyelv megteremtése mellett az illírizmus elmélete volt a nemzetté válás eszköze. E téves felfogás lényege az, hogy a délszlávok az ókori Római Birodalom által meghódított illírek leszármazottai. A horvátok feladata az összes délszláv nép egyesítése.
A szerbek, akárcsak a többi nemzetiség, csonka társadalmat alkottak, hiányzott a nemességük. Helyzetük mégis sajátos volt. I. Lipót a török háborúk alatt, 1791-ben önkormányzatot és egyházi autonómiát biztosított a számukra. Szellemi vezetőik az ortodox pópák és a határőrvidéki katonatisztek voltak. Ők is a délszláv nép vezetését érezték hivatásuknak. Bár még kisebbségben volt a török fennhatóság alatt lévő Szerbiával való egyesülés gondolata, területi alapon kollektív kulturális, nyelvi jogokat követeltek. Autonómiájuk területeként az összes szerbek lakta vidéket igényelték, ott is, ahol jelentős kisebbségben voltak.
A felvidéki szlovákság fő követelése az anyanyelvi oktatás kiterjesztésére irányult. Félelmük a városokban élő értelmiség elmagyarosodása volt. A dicső múltat a honfoglalás kori Morva Birodalom jelentette. Jan Kollár a szlávok összefogását, a pánszlávizmust hirdette. Ludevit Stúr Bécs engedélyével adta ki az első szlovák újságot. A szlovákok többsége ekkor még a Magyar Királyságot tekintette hazájának, nem gondoltak elszakadásra.
A románság Erdélyben már a XVIII. század folyamán többségbe került, kérésük ellenére mégsem ismerték el őket negyedik nemzetnek. Őseiket a rómaiak által meghódított, romanizált dákokban látták. A dákoromán, illír, pánszláv elméletek egyik veszélye, hogy történelmileg akarja megalapozni azt az elképzelést, hogy képviselőiknek több joguk van a nemzeti létre. A másik veszély az a lehetőség volt, hogy az udvar felhasználja őket a magyar törekvések ellen.
A korszakban a nagy reformkérdéseket nem sikerült megoldani. A társadalom modernizálása elmaradt, akárcsak a nemzetiségi kérdés megoldása. A feszültség akkor jutott a csúcspontra, amikor összefogásra, egységre lett volna szükség.