A német egység kialakulása. A polgári állam

A XIX. század második felében lejátszódó német egységmozgalom folyamata hasonlított az olaszéhoz, amelynek megteremtése Cavournak (kavúrnak) köszönhető. A recept a következő: Végy egy területileg széttagolt, de azonos nyelvet beszélő térséget! Fő hozzávalóként emelj ki egy zseniális politikust, aki mozgatja a szálakat! Ne feledkezz meg a nacionalizmusról sem! Kellenek még hozzá szövetségesek és ellenfelek is. Aztán adj hozzá háborúkat és békéket! Fűszerezd váratlan diplomáciai húzásokkal, és kész is a végeredmény: az egységes Németország. A recept valóban egyszerűnek tűnik, viszont a történelmi folyamat, amelynek eredményeként a német nemzetállam megszületett, sokkal bonyolultabb volt. Most ismerkedjünk meg a nemzeti egység létrejöttének legfontosabb eseményeivel!
A XIX. században több száz kisebb-nagyobb német ajkú állam létezett Európa közepén, amelyek közül kettő vezető szerepet akart betölteni a politikai egység megteremtésében. Az egyik Ausztria volt, a másik Poroszország. Ausztria élén Ferenc József, a Habsburg-dinasztia soknemzetiségű birodalmának császára állt 1848-tól. Poroszország királya 1861-től a Hohenzollern-dinasztiából származó I. Vilmos volt.
Poroszország miniszterelnöke Otto von Bismarck volt, akit határozottsága miatt már saját korában vaskancellárnak neveztek.
Mindkét államnak megvolt a saját elképzelése a német egység megvalósításával kapcsolatban. Ausztria a német államok lazább egységét akarta létrehozni, ahol a tagállamok önállósága megmarad. Ez volt a „nagynémet” egység gondolata.
Poroszország egy Ausztria nélküli egységes nemzetállamban gondolkodott – ez volt a „kisnémet” egység koncepciója.
A két ország közötti hatalmi játszmában Bismarck bizonyult eredményesebb diplomatának. Olaszországgal szövetséget kötött, és elérte, hogy Oroszország és Franciaország semleges maradjon egy porosz–osztrák összecsapás esetén. Mindez igen jó húzásnak bizonyult: Ausztria magára maradt.
A poroszok háborút provokáltak, és 1866-ban egyetlen nagy csatában, a königgrätzi (kőnigréci) ütközetben legyőzték a Habsburgokat. A háborút lezáró békében Ausztriának el kellett fogadnia, hogy a kisnémet egység valósul majd meg, és Velencét is át kellett engednie az Olasz Királyságnak.
Ezután a német területek összekapcsolásának első lépéseként Poroszország létrehozta az Északnémet Szövetséget.
A déli államok csatlakozása azonban Franciaország érdekeit sértette. Előbb-utóbb várható volt a két nagyhatalom összeütközése. Erre 1870-ben került sor: kirobbant a porosz–francia háború. A háborúhoz III. Napóleonnak nem sikerült szövetségest találnia, így Bismarck csapatai Sedannál gyors győzelmet arattak a franciák felett, majd a poroszok benyomultak Párizsba. A porosz fogságba esett III. Napóleon pár nap múltán visszakapta a szabadságát, és Angliába menekült. A győztes poroszok óriási hadisarcot róttak ki a franciákra, és megszállták a gazdag Elzász-Lotaringia területét is. Az egységes német állam kikiáltására 1871. január 18-án került sor a versailles-i palota tükörtermében. Bizony, ezt Bismarck jól kifőzte!
A megszülető Német Császárság modern polgári állammá vált. Modern polgári állam? Érdemes megismerned ezt a fogalmat, hiszen te is egy olyan állam polgára vagy, amely alapvetően annak tekinthető. Nézzük a legfontosabb jellemzőit!
Az állam biztosította az alapvető szabadságjogokat, megszilárdult a jogrend. Egyre több férfi jutott választójoghoz, nőtt a politikába való beleszólás lehetősége. Ez jól hangzik! Ugyanakkor a polgári állam az élet valamennyi területét az irányítása alá vonta, egyre újabb és újabb hivatalok jöttek létre. A hivatalok működéséhez viszont egyre több pénz kellett, ezért az államok megnövelték az adókat, illetve új adófajtákat találtak ki. Ilyen volt például a jövedelemadó vagy az örökösödési adó. Ez nem hangzik túl jól!
Az állami feladatok közé tartozott a kötelező oktatás kiépítése. Ennek hatására szakképzett munkaerő állt a gazdaság rendelkezésére, a tananyagokon keresztül pedig az államhoz hű, törvénytisztelő polgárokat lehetett nevelni.
Állami felügyelet alá került az egészségügy is: közkórházak nyíltak, kötelező oltásokkal számolták fel a járványokat. Az állam szervezte meg a szemét elszállítását, a szennyvíz-elvezetést.
Kiépült a szociális gondoskodás, megszületett a társadalombiztosítás rendszere – így nevezzük a nyugdíj-, a beteg- és a balesetbiztosítást.
Megtörtént az állam és az egyház szétválasztása is: a házasság érvényesítése és az anyakönyvezés az állam feladata lett.
A XIX. század 70-es éveire megszületett egy új nagyhatalom, a Német Császárság, és egy új fogalom, a gondoskodó állam.