Római civilizáció és életmód. Pannonia

Egy pláza, ahol vásárolsz, szórakozol, pihensz. Egy kényelmes sétálóutcán nézelődsz, majd élményfürdőbe mész. Nemcsak ezeket, de a központi fűtést, a betont, a lakatot és a légkondit is a rómaiak találták fel. Az utak még mindig Rómába vezetnek?
Legnagyobb kiterjedésekor, a Kr. u. II. században a Római Birodalom 6 millió négyzetkilométert, azaz 64 magyarországnyi területet fogott át a Földközi-tenger medencéjében, 50-80 millió lakossal. Az I. század 70-es éveitől 180-ig nagyrészt tehetséges és bölcs imperatorok (ejtsd: imperátorok) kerültek a trónra, ezért ezt az időszakot a jó császárok korának hívjuk. Traianus (ejtsd: TRAJÁNUSZ) idején, 117-ben a birodalom részévé vált Dacia (ejtsd: DÁCIA), a mai Erdély. Kelet felé a Tigris folyó lett a határ. Északon a Rajna és a Duna partján hatalmas erődítményrendszer, a limes (ejtsd: limesz) óvta a határokat a barbároktól. Ilyen falat építtetett utódja, Hadrianus (ejtsd: Hadriánusz) Britannia északi részén a skótok ősei ellen, Marcus Aurelius (ejtsd: Markusz Auréliusz) császár pedig Pannoniában verte vissza a germánokat.
A birodalom központja Róma városa volt, amelynek lakossága elérte az 1 millió főt. 11 városközpont, 2 cirkusz, 2 amfiteátrum, 3 színház, 30 közkönyvtár, 11 nagy „élményfürdő” és 800 kisebb fürdőház, 144 nyilvános WC, 10 vásárcsarnok és 45 ezer 4-5 emeletes bérház állt rendelkezésre 14 négyzetkilométeren (ez Budapest V., VI., VII. és VIII. kerülete együtt). A város legnagyobb épülete, a Colosseum (ejtsd: Kolosszeum) 70 ezer embert tudott befogadni, akik az aréna területén a gladiátorok és a vadállatok küzdelmét nézték. A pódium alatti szintről liftek emelték a küzdőtérre az oroszlánokat, néha pedig vízzel árasztották el az arénát, és tengeri ütközeteket rendeztek benne. A császári palota mellett volt a Circus Maximus (ejtsd: Cirkusz Makszimusz), egy 300 000 főt befogadó kocsiversenypálya. Róma központja a Forum Romanum (ejtsd: Fórum Románum) volt, itt rendezték a diadalmeneteket, itt álltak a hivatali épületek. A császárok saját fórumokat hoztak létre, közösségi tereket, plázákat, melyeknek oszlopcsarnokaiban sétányok, emeleti folyosóin üzletek voltak, földszintjén pedig pénzváltók, könyvtárak és bíróságok.
Fürdőszoba helyett a polgárok közfürdőkbe jártak. Itt az öltözőkből kilépve előbb egy langyos fürdőhelyiségbe lehetett jutni, majd a forró gőzfürdő és a levezető hideg fürdő következett. A nagy thermákban a fürdés mellett zeneterem, edzőtermek, könyvtár és étkezési lehetőség is volt. A nagy többség nem engedhetett meg magának saját házat, ők bérházakban éltek. A járdával szegélyezett tömbökben apró lakások sorakoztak, magas lakbérekkel. A földszinten üzletek, kocsmák bújtak meg. A gazdagok magánházakban, domusokban (ejtsd: DÓMUSZ) laktak, amelyeket télen padlófűtés, azaz a padló alatti üregekben keringő forró levegő tartott melegen. A domus bejáratától egy tágas nappaliba, az átriumba, juthattunk. Ide nyíltak a hálószobák, a dolgozószoba és az ebédlő. Az ablakok a belső udvarra néztek. A városok vízellátását a vízvezetékrendszer biztosította. A hegyi forrásból érkező víz útja több kilométeren át folyamatosan lejtett, ezt boltíves árkádsorral oldották meg. A 79-ben kitörő Vezúv hamuval borította be Pompei utcáit. A hamu olyan épségben őrizte meg a múlt emlékeit, hogy a falakon még a korabeli graffitiket is láthatjuk. A római utak három rétegből álltak: öklömnyi kődarabok, rajtuk mésszel kevert kőtörmelék, azon pedig durva szemcséjű murva. A hézagokat betonnal öntötték ki. Az út, a sztráda oldala lejtett, így az esővíz az útszéli árokba folyt. Később szabálytalan kőlapokkal borították az utat, a hézagokat caementummal (CEMENTUM-MAL) töltötték ki.
Sok ilyen út maradt fenn a Dunántúlon, azaz Pannoniában is, mely Augustus (ejtsd: Augusztusz) uralkodása alatt vált római provinciává. Pannonia egyik fontos területe volt Savaria (ejtsd: Szavária) – ezen, vagyis a mai Szombathelyen át szállították az Északi-tengertől Rómába az értékes borostyánkövet. A központ Aquincum (ejtsd: Akvinkum) lett, ahol először egy katonai tábort hoztak létre, majd nem messze, a mai Óbudán megépült a polgárváros is. Az itt letelepült katonák, majd kereskedők a helyi kelta lakosságból választottak maguknak feleséget, és az ezt követő generációk már latin anyanyelvűek lettek. A kelták romanizálódtak, vagyis átvették a római szokásokat, kultúrát. Sopianae (ejtsd: SZOPIÁNÉ) (ma Pécs) és Scarbantia (ejtsd: SZKARBANCIA) (Sopron) mellett a Duna mentén épültek újabb táborok (campusok) (ejtsd: KAMPUSZok). A Balatonnál előkelő villák épültek, Afrikából, Szíriából is költöztek ide polgárok. Aquincum 200 000 lakosával az akkori Közép-Európa legnagyobb városa volt.