Marius és Sulla. A római hadsereg

Biztos tudod: ha veteránautó-kiállításra mész, 60–70 éves gépkocsikat láthatsz. Ha az idegenlégiósokat emlegetik, kipróbált, profi katonák jutnak az eszedbe. Ha pedig valaki diplomát szerez, azt jelenti, hogy egy komoly képzést végzett el. De honnan is származnak ezek a szavak? Mind a római hadsereg szakkifejezései voltak. A világ egyik legprofesszionálisabb hadserege évszázadokon keresztül menetelt és minden más harci alakulatot legyőzött.
A hagyományos római katonák kisbirtokos parasztok voltak, akik csak egy-egy csata vagy rövidebb hadjárat kedvéért hagyták ott a földjeiket. Amikor Róma egyre hosszabb hadjáratokat vezetett a Földközi-tenger medencéjében, a katonák évekre otthagyták a földjeiket. Sokuk birtoka tönkre is ment, mások nem akartak a tengerentúlon harcolni akár egy évtizedig. Ráadásul törvény tiltotta a vagyontalan parasztok besorozását. A Kr. e. II. század közepén a korábban szolgált katonákat újra be kellett sorozni, holott csak 17 és 46 éves koruk között voltak erre kötelezhetőek. Közben Rómában növekedett a nincstelen proletárok száma, akik alkalmi munkákból éltek.
A hadsereget újabb és újabb kudarcok érték a terjeszkedő háborúkban. Észak-Afrikában, a mai Algéria területén harcoló törzsek megvesztegették a korrupt római hadvezéreket, és a háború teljesen elakadt. Egészen addig, amíg egy közrendből származó tehetséges katonatiszt, Caius Marius példát nem mutatott a katonáknak. Miután consullá választották, olyan reformokba fogott, amelyek az egész római hadsereget megváltoztatták. Marius hivatásos hadsereget hozott létre, ahová besorozta a vagyontalan proletárokat és a felszabadított rabszolgákat. Az új legionáriusokat egy gladiátoriskola oktatói képezték ki a harcművészet magasabb fokaira. Ezeknek a katonáknak a háború nem nyűg volt, hanem lehetőség, hogy újabb hadizsákmányt szerezzenek. A katonák zsoldot és ellátást kaptak, 16 év szolgálat után pedig veteránként földet ajándékoztak nekik. Az új zsoldos katonákat csak „Marius öszvéreinek” csúfolták, mert fegyverzetük és felszerelésük 35 kilogrammos volt. Az „öszvér” a pajzsa, dárdája és kardja mellett magával cipelt egy csákányt és egy hálózsákot, háromnapi élelmet, főzőedényeket és egy kosarat. A kiváló kondícióban lévő katonák akár napi 20–30 kilométert is tudtak ezzel a teherrel menetelni. Megérkezés után pedig azonnal tábort vertek, árkot ástak és őrködtek.
Sikereinek köszönhetően Mariust Kr. e. 100 körül hétszer is megválasztották consulnak. Ez is bizonyította, hogy a hadsereg birtokában a belső hatalmi harcok is eldönthetők voltak. Ez ugyan törvénytelen volt, Marius azonban megállította a Rómára törő germán törzsek támadását. A senatus és az optimaták viszont lenézték, és vele szemben Cornelius Sulla patríciust támogatták. Marius számára fontos volt az újabb hadi dicsőség, és amikor Rómát Keleten megtámadták, magának követelte a hadjáratot. A senatus azonban Sullát nevezte ki hadvezérnek. Marius vette át a hatalmat Rómában, de Sulla, még Keletre indulása előtt légióival a városba vonult és vérfürdőt rendezett, Marius alig tudott elmenekülni. Alig hagyta el Sulla hadseregével Itáliát, Marius visszatért, és kizárólag hozzá hű katonáival halomra gyilkoltatta a senatus híveit a városban. Már nem élte meg, hogy Kr. e. 82-ben Sulla hazatért a sikeres háborúból, és másodszor is elfoglalta Rómát. Ekkor korlátlan diktatúrát vezetett be, és halállistán tette közzé ellenségeinek nevét, akiket büntetlenül le lehetett gyilkolni. A proscriptio (proskripció) és a polgárháború jelezte: az egyedül a hadvezéréhez hű zsoldos katonák rendszere felborította a köztársaság államrendjét. Sulla a saját embereit ültette be a senatusba. Majd miután úgy gondolta, hogy helyreállította a rendet, lemondott hatalmáról.
Marius reformjainak köszönhetően a római hadsereg alapegysége a 6000 fős légió lett. A birodalom fénykorában 25–30 légió szolgált, a segédcsapatokkal együtt 300 000 ember védte a határokat. A veterán katonák 25 év szolgálat után diplomát, katonai elbocsájtó okiratot kaptak, ezzel igazolták a leszereléskor kapott kiváltságokat, a polgárjogot és a házasságkötés jogát is. A légió jelvénye a légiós sas volt. A légiós tábor szabályos téglalap alaprajzú volt, két egymást keresztező utcával. Csak egy ilyen fegyelmezett, ütőképes hadsereg tudta 500 évig összetartani a Római Birodalmat.