A sport mint a modern társadalom modellje

Agón, régóta sportolok, hogyhogy eddig nem hallottam rólad?
Olyan régóta nem sportolhatsz....
Tíz év csak idő, nem?
Kétezer évhez képest?
Minden hasonlóság ellenére a modern sport alapjaiban különbözik a régebbi korok versengésre szerveződő kulturális formáitól.
A sport sokat változott, különösen az utóbbi száz évben.
A modern sport jellemzőit Allen Guttmann rendszerezte.
Elsőként: a modern sport szekularizált vagyis egyre inkább eltávolodik a mitikus, vallási ideológiáktól.
A nyilvános versengések az antik világban a közösség vallási életének szerves részét képezték. A versengés során az ifjak szimbolikusan a mítoszokból ismert héroszok tetteit jelenítették meg.
A modern sportnak nincs vallási funkciója. Önálló társadalmi képződmény, mint közösségi esemény, profán jellegű.
Másodszor, a modern sportban az esélyegyenlőség alapvető jelentőségű.
Az antik görögök számára ez nem volt ilyen fontos szempont. Az ökölvívásban például a legkülönbözőbb testsúlyú versenyzők is megmérkőzhettek egymással.
A modern sport specializált.
Ez annak a következménye, hogy ma a teljesítmény állandó fokozásának igénye érvényesül.
A teljesítményelv új rekordokat követel, de ezt csak úgy lehet elérni, ha a versenyző csakis egyetlen versenyszámra koncentrál.
Továbbá, a modern sport nagy hangsúlyt fektet a teljesítmény pontos mérésére.
Ez a kvantifikáció teszi lehetővé az abszolút mérce kialakítását, a rekordok jegyzését.
A régebbi korokban nem létezett a rekord fogalma, s a különböző versenyek nyerteseinek összemérésére többnyire nem is lett volna mód.
Ugyancsak jellemző, hogy a sport mára racionalizálttá vált.
A gyerekcipőben járó tudomány régebben nem tudta hatékonyan segíteni a versenyzőket. Nem voltak sportszervezetek sem, se dokumentált felkészülés, minden a versenyen derült ki.
Az észhasználat főként a tudományra, illetve a társadalmi folyamatok ésszerű megszervezésére utal.
A sport racionalizációja azzal járt, hogy az egymásra épülő, objektív eredményekre alapozott, tudományos igényű vizsgálatok révén a teljesítmény fokozása még hatékonyabbá vált.
És ez jó vagy rossz?
A teljesítményelv ellentmondásos modern érték.
Nem vitás, hogy a teljesítményelv serkentő hatású. A nyugat csodálatra méltó eredményei az önmaga teljesítményét újra és újra meghaladó embernek köszönhetők. A teljesítmények versenye nélkül összeomlana jelenlegi gazdaságunk, kultúránk. Ez a motor.
Túlhajtása azonban túltermeléshez, válsághoz, környezetszennyezéshez, az emberi és a közösségi kapcsolatok romlásához vezet. Ezek a folyamatok pedig mára az egész bolygó létét fenyegetik.
A sportban a túlhajtott teljesítményelv eredménye a minden áron való abszolút győzelem eszméje. Napjainkra a versenysport, s nagymértékben a rekreációs sport is, összekapcsolódott a piaccal, a show-biznisz, a szórakoztatóipar érdekeivel, ahol a rekord szenzációnak számít, és ez a teljesítményelv torzulásához vezethet.
A sport azonban nem csak úgy modellezheti a társadalmat, hogy annak meglévő, visszás oldalát mutatja meg. Az igazságosság, a fair play fontosságának hangsúlyozásával, az ideális versengés nemes példájával azt modellezi, hogy milyennek kellene lennie az igazságos keretek között versengő társadalomnak, amelyben fontos a teljesítmény, de nem egyeduralkodó motiváció, hanem összhangban marad az esélyegyenlőséggel, a test, a lélek és a szellem egészségével.
Ebben áll minden sportoló és sportszakember kiemelt felelőssége.