A romantika jellegzetes drámai műfaja. Általában inkább olvasásra, mint színpadi bemutatásra szánt drámai mű. Az emberi lét alapvető kérdéseire keresi a választ, ezért emberiségkölteménynek is nevezzük. Szereplői nem hús-vér emberek, hanem allegorikus alakok, eszmék megtestesítői. A mű cselekményével egyenrangú a gondolatisága. A drámaiság mellett fontos a líraiság, a költői nyelvezet. Szerkezetileg kétszintes dráma: a Mennyben és a Földön játszódik (esetleg még a Pokolban). Drámai költemény például Goethe: Faust, Byron: Káin, Shelley: A megszabadított Prométheusz. A magyar irodalomban Vörösmarty: Csongor és Tünde, Madách: Az ember tragédiája.