Madách Imre: Az ember tragédiája I. – Szerkezet

Világtörténelem. Mi jut eszedbe róla? A nagy történelmi korszakok? Őskor, ókor, középkor, újkor, modern kor? Esetleg a posztmodern? Hosszú idő. És még tart. A nagy birodalmak? Kína, Egyiptom, a Perzsa Birodalom? A Római Birodalom? Nem folytatom. Túl sok a helyszín. Ki irányítja a történelmet? Isten? A kisember? A tömeg? Vagy a híres emberek? Fáraók, hadvezérek, diktátorok? Esetleg filozófusok, tudósok? Túl sok törekvés és eszme. Meg lehet írni mindezt egyetlen drámai műben? Madách erre vállalkozott. De ha a múltat ismerte is, mit tudhatott a jövőről? Meglátjuk. Előbb ismerkedjünk meg vele!
Alsósztregován született. Tizenegy éves volt, amikor apja meghalt. Édesanyja biztosította számára az anyagi függetlenséget. Előbb magántanuló volt, vizsgáit a váci piarista gimnáziumban tette le. Később filozófiát és jogot tanult Pesten, majd a szabadelvű ellenzék szónokaként vált ismertté Nógrád megyében. Közben a Pesti Hírlapban álnéven tudósításokat jelentetett meg. Ugyan Madách a szabadságharcban szívbaja miatt fegyveresen nem vehetett részt, de a családot ezekben az években számos tragédia sújtotta. Mégis a szabadságharc bukása indíthatta arra, hogy megírja Az ember tragédiáját. No és persze a magánélete. A világosi fegyverletétel után Kossuth titkárát bújtatta Csesztvén, ezért börtönbüntetést kapott. A fogságból egy év múlva szabadult. Felesége megcsalta, amiért Madách elvált tőle, és ettől kezdve az anyjával és a gyermekeivel élt. A történelem sorskérdései mellett a férfi és a nő viszonyát is újragondolta. Fő művét, Az ember tragédiáját 1859-ben kezdte írni, és egy év múlva fejezte be.
Madách célja: bemutatni az emberiség történelmét a kezdetektől a végig. A romantika kedvelt műfaját, a drámai költeményt választotta. Az emberiségkölteménynek is nevezett műfajban Ádám egy személyben, de különböző alakokban képviseli az emberiséget. A drámát, vagyis a párbeszédekből kibontakozó cselekményt a szerző alárendelte a gondolati lírának. A kéziratot Arany Jánosnak küldte el bírálatra. Arany beleolvasott, majd rosszkedvűen letette. Gyönge Faust-utánzatnak tartotta. Később végigolvasta, és lelkes hangon méltatta a művet. Nem dicsérte szembe Madáchot, de költőtársának, Tompa Mihálynak írt levelében a Petőfi után következő első tehetségnek nevezte a szerzőt. A mű koncepcióját és kompozícióját jónak tartotta. A verselés javításához felajánlotta a segítségét, amit Madách szerényen elfogadott. A Tragédia első kiadása 1862-ben jelent meg.
A mű szerkezete nem felel meg a hármas egység klasszicista követelményének. A cselekmény nem egységes, több helyszínen játszódik, az ideje több ezer év. A szerkezetet a színek, vagyis a jelenetek csoportosításával állapíthatjuk meg. A mű tizenöt színből áll. Az első három és az utolsó: keretszín. A történet a mitikus időben játszódik, magába foglalja a teremtést, a bűnbeesést a Paradicsomban és az első emberpár kiűzetésének helyszínét, Madáchnál a pálmafás vidéket. Ebben a színben Lucifer álmot bocsát Ádámra, aki csak az tizenötödik színben ébred fel, ugyanott, ahol elaludt. A negyedik színtől a tizennegyedik színig tartanak a történelmi, más néven álomszínek, hiszen az emberiség leendő történelmét Ádám csak álmodja. A történelmi színek a történelem nagy korszakait mutatják be: az ókort, a középkort, az újkort és a Madách által elképzelt jövőt. Az ókori színekhez tartozik Egyiptom, Athén és Róma. A középkorhoz Konstantinápoly és Prága. Különösnek tűnhet, hogy a prágai szín kétszer tűnik fel, köztük pedig van még egy szín. A magyarázat az, hogy a 8., prágai színben Ádám ismét elalszik, így a 9., párizsi színt csak álmodja. Ez a szín álom az álomban, hiszen Ádám a 10. színben felébred, és ismét Prágában találja magát. Persze még ekkor is álmodik. Ne felejtsd, hogy már a harmadik szín végén elaludt, vagyis a párizsi szín álom az álomban. A párizsi szín már Madách jelenkora, mint ahogy a 11., londoni is. Az újkor a londoni színnel zárul. A tizenkettedik színtől a Madách számára még távoli, elképzelt jövő bemutatása következik. Ezt a három színt utópikus színeknek nevezzük. A jövőről Madách elkeserítő képet fest. Az emberiség végül szinte teljesen kihal, erkölcsileg pedig megsemmisül. Így alakul ki a mű szerkezete. Ádám a 15. színben felébred nyugtalanító álmából, és a megismert jövő alapján kell döntenie, hogy elkezdi-e egyáltalán az emberiség történelmét.
Talán mi folytatjuk Ádám álmát, de nem tudjuk, mire ébredünk. Rajtunk is múlik.