A tragédia drámai műfaj, az ókorban alakult ki a színjátszással együtt. Uralkodó esztétikai minősége a tragikum. Olyan értékszerkezet, melyben hirtelen nagy értékveszteség, értékpusztulás megy végbe, s ez a nézőben katarzist vált ki. A tragédia középpontjában egy konfliktus és egy tragikus hős áll, aki bátran szembeszáll az ellenhőssel, vagy az egész világgal, vállalja önmagát, és valamilyen magasztos célért elszántan küzd. A hősnek általában hibái is vannak, ennek ellenére, vagy épp ezért, azonosulni tudunk vele. Egyedül harcol, magára marad, és végül el is bukik, de erkölcsi győztesként bukik el.